Kósa László: Kászon
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Kászon: szűk hegyi medence Kézdivásárhelytől északra a Csíki-havasokban a ~-patak völgyében. Székely lakói valószínűleg a 12. sz. -ban települtek meg. Kászonszék néven előbb önálló székely szék, majd a 15. sz. -tól Csíkszék fiúszéke volt. Népe szűk hegyi határa miatt elsősorban havasi gazdálkodással és fakitermeléssel foglalkozik. Öt községben: Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonjakabfalva, Kászonimpér, Kászonújfalu él. Periferikus fekvése és elzárt helyzete a székely népművészet hagyományos formáit legtovább őrizte.
Irodalom
- Imreh István – Pataki József: Kászonszéki krónika. 1650-1750. Budapest – Bukarest, 1992.
- Kós Károly (ifj., dr.): Kászoni adatok a népi vadfogáshoz. Aluta. Sepsiszentgyörgy, 1971. 323-346. oldal
- Kós Károly – Nagy Jenő – Szentimrei Judit: Kászoni székely népművészet. Bukarest, 1972.