1
Andrásfalvy Bertalan: Hétfalusi csángók
(in: Andrásfalvy Bertalan: Néprajzi alapismeretek. Múzsák Könyvkiadó, Budapest, é. n.)
A hétfalusi csángók Brassó mellett az egykori barcasági magyar határőrök ivadékai, lehetséges, hogy közvetlen a honfoglalás óta laktak itt, de a 11. században már biztosan. Itt helyben maradtak azután is, hogy a Barcaságot II. Endre a Német Lovagrendnek adta. A lovagrend elűzése után az idetelepített szász városok jobbágyaivá lettek, és a 16. században a szászokkal együtt Luther követőihez csatlakoztak. Ma már szinte egyetlen falu lett a Brassóhoz közelebb fekvő négy település: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu Szecsele néven, a távolabbi három: Zajzon, Tatrang és Pürkerec. Hétfalu korán túlnépesedett, a föld szűkössé vált, a férfiak régen híres fuvarosok voltak, ma a közeli ipari üzemekbe járnak dolgozni. A Barcaságban van néhány magyar falu, melyet a szomszédos székelyek ma is csángónak neveznek. Ezek Apáca, Krizba, Barcaújfalu; nyelvjárásuk ugyanis eltér a székely nyelvjárásoktól. A hétfalusaiktól értékes meséket gyűjtött össze Horger Antal a század elején. Nevezetes szokásuk a pantomimikus boricatánc, melyet a hétfalusi legények farsangban jártak régen, mostanában csak karácsony másnapján. A borica táncosok térdük alá csörgőket kötöttek, és csörgős sarkantyú volt a lábukon, a vatáf vezetésével házról házra jártak, és a vatáf vagy első legény parancsszavára járták négyrészes táncukat. A vonuló csapat előtt vitték a tebét (fenyőfa, aranyos gyümölcsökkel teleaggatva). Míg táncoltak, négy kuka, derekukra kötött kolompokkal zörögve tréfálkozott, az egyik holttá tette magát, a többi feldarabolta,
elsíratta, végül korbácsaikkal felébresztették. A kukák fából készült álarcot viseltek, és játék közben mindenféle holmit emeltek el a gazdától, aki aztán ezeket pénzen kiváltotta. A borica táncnak vannak a magyar hagyományban is hasonlói, de összevethető a román kaluserekkel és a dél-európai moreszka (termékenységet, bőséget varázsló tánc) táncokkal. Szövőművészetük, viseletük a székelyekéhez hasonló. Életerős, szorgalmas, vállalkozó kedvű népcsoport.
Kósa László: Hétfalu
(in: Kósa lászló – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Hhétfalu (németül Siebendörfen, románul Sapte sate): a Barcaság délkeleti szegletében, Brassótól keletre a Kárpátok lábánál fekvő hét település együttes neve. A Brassóhoz közelebb eső Négyfalu (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) ma már teljesen összeépült és Szecsele (románul Săcele) néven várost alkot. A további Háromfalu (Tatrang, Zajzon, Pürkerec) különálló település. A ~ népessége többségében magyar, kisebb részben román. A magyarokat a szomszédos székelyek hétfalusi csángóknak nevezik.
Martin György: Hétfalusi csángók
(in: Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok. A Keleti vagy Erdélyi dialektus. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, é. n.)
A székelységhez földrajzilag és etnikailag is szervesen kapcsolódik délen, a Brassó környéki Barcaságban a hétfalusi csángók csoportja (Zajzon, Türkös, Pürkerec stb.). Táncéletükről, tánckincsükről keveset tudunk, mindössze a nevezetes „borica-tánc”-ról van több részletes leírásunk a múlt század második felétől kezdve. Ezt a téli napforduló szokásköréhez kapcsolódó, rituális elemekkel átszőtt, termékenységi, bőségvarázsló jelentésű táncot farsangkor járják. Hosszú előkészület s gyakorlás előzte meg. Ez a speciális zenéjű, kötött tánc- és szokásrendű, a magyarság körében egyedülálló tánc a téli napforduló balkáni szokásköréhez, közvetlenül pedig a román „Kaluser” tánchoz kapcsolódik.
P. Vas János: Hétfalusi csángók
(in: Magyar népcsoportok, néprajzi tájak. [kézirat])
A Barcaság délkeleti szegletében, Brassótól keletre a Kárpátok lábánál élnek a székelyek által hétfalusi csángónak nevezett néprajzi csoport tagjai. A városhoz közelebb eső falvak (Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszúfalu, Türkös) közös neve egykor Négyfalu volt. Ma már, összeépülve egy települést alkotnak Szecsele néven. Pürkerec, Tatrang és Zajzon külön falvak maradtak („Háromfalu”).
A hétfalusiak magukat magyarnak mondják. Valószínűleg régi határőr népesség leszármazottai. Területük eredetileg királyi birtok volt, de II. Ulászló elzálogosította a brassói szászoknak. A helyzet az idők folyamán állandósult, így a lakosság jobbágysorba süllyedt. A szász befolyás eredménye evangélikus vallásuk, amely ritka a magyar, különösen az erdélyi magyar népcsoportok között.
A földterület szűkössége miatt a hétfalusiak a szomszédos szász településeken vállaltak munkát, feles bérletet, fakitermelést, fuvarozást. A XIX. század folyamán sokan vándoroltak ki közülük Óromániába. Bukarestben az 1930-as évekig az ő kezükben volt a bérkocsikkal történő személyfuvarozás.
Viseletük a székelyek szerint romános. A férfiak kieresztett hosszú inget, csizmát hordtak. A nők ruháját szász hatásra díszes kösöntyűk, boglárok, övek ékesítették.
Hímzéseik, szőtteseik régies stílusúak.
Gazdag a hiedelemviláguk, szépek tündérmeséik.
A hétfalusiak legrészletesebben leírt szokása a boricatánc, vagy boricajárás. Időpontja régen farsang volt, ma már aprószentek napja (december 28.). Célja a lányos házak körbejárása, felköszöntése. A szokást előkészületek, gyakorlás előzte meg. Amikor eljött az ideje, minden nyitva hagyott kapujú ház udvarába bementek, ahol egy, csak ilyenkor előadott, kötött formájú táncot jártak el speciális zenekíséretre. A boricásokat álarcos, állatszerű jelmezekbe öltözött „kukák”, azaz némák kísérték, akik bolondozásukkal szórakoztatták a közönséget, ölelgették a nőket, azután némajátékot adtak elő, amelyet egyes kutatók a természet újjászületésével, illetve sámánisztikus hagyományok maradványaival hoznak kapcsolatba.
Irodalom
(in: Andrásfalvy Bertalan: Néprajzi alapismeretek. Múzsák Könyvkiadó, Budapest, é. n.)
A hétfalusi csángók Brassó mellett az egykori barcasági magyar határőrök ivadékai, lehetséges, hogy közvetlen a honfoglalás óta laktak itt, de a 11. században már biztosan. Itt helyben maradtak azután is, hogy a Barcaságot II. Endre a Német Lovagrendnek adta. A lovagrend elűzése után az idetelepített szász városok jobbágyaivá lettek, és a 16. században a szászokkal együtt Luther követőihez csatlakoztak. Ma már szinte egyetlen falu lett a Brassóhoz közelebb fekvő négy település: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu Szecsele néven, a távolabbi három: Zajzon, Tatrang és Pürkerec. Hétfalu korán túlnépesedett, a föld szűkössé vált, a férfiak régen híres fuvarosok voltak, ma a közeli ipari üzemekbe járnak dolgozni. A Barcaságban van néhány magyar falu, melyet a szomszédos székelyek ma is csángónak neveznek. Ezek Apáca, Krizba, Barcaújfalu; nyelvjárásuk ugyanis eltér a székely nyelvjárásoktól. A hétfalusaiktól értékes meséket gyűjtött össze Horger Antal a század elején. Nevezetes szokásuk a pantomimikus boricatánc, melyet a hétfalusi legények farsangban jártak régen, mostanában csak karácsony másnapján. A borica táncosok térdük alá csörgőket kötöttek, és csörgős sarkantyú volt a lábukon, a vatáf vezetésével házról házra jártak, és a vatáf vagy első legény parancsszavára járták négyrészes táncukat. A vonuló csapat előtt vitték a tebét (fenyőfa, aranyos gyümölcsökkel teleaggatva). Míg táncoltak, négy kuka, derekukra kötött kolompokkal zörögve tréfálkozott, az egyik holttá tette magát, a többi feldarabolta,
elsíratta, végül korbácsaikkal felébresztették. A kukák fából készült álarcot viseltek, és játék közben mindenféle holmit emeltek el a gazdától, aki aztán ezeket pénzen kiváltotta. A borica táncnak vannak a magyar hagyományban is hasonlói, de összevethető a román kaluserekkel és a dél-európai moreszka (termékenységet, bőséget varázsló tánc) táncokkal. Szövőművészetük, viseletük a székelyekéhez hasonló. Életerős, szorgalmas, vállalkozó kedvű népcsoport.
Kósa László: Hétfalu
(in: Kósa lászló – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Hhétfalu (németül Siebendörfen, románul Sapte sate): a Barcaság délkeleti szegletében, Brassótól keletre a Kárpátok lábánál fekvő hét település együttes neve. A Brassóhoz közelebb eső Négyfalu (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) ma már teljesen összeépült és Szecsele (románul Săcele) néven várost alkot. A további Háromfalu (Tatrang, Zajzon, Pürkerec) különálló település. A ~ népessége többségében magyar, kisebb részben román. A magyarokat a szomszédos székelyek hétfalusi csángóknak nevezik.
Martin György: Hétfalusi csángók
(in: Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok. A Keleti vagy Erdélyi dialektus. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, é. n.)
A székelységhez földrajzilag és etnikailag is szervesen kapcsolódik délen, a Brassó környéki Barcaságban a hétfalusi csángók csoportja (Zajzon, Türkös, Pürkerec stb.). Táncéletükről, tánckincsükről keveset tudunk, mindössze a nevezetes „borica-tánc”-ról van több részletes leírásunk a múlt század második felétől kezdve. Ezt a téli napforduló szokásköréhez kapcsolódó, rituális elemekkel átszőtt, termékenységi, bőségvarázsló jelentésű táncot farsangkor járják. Hosszú előkészület s gyakorlás előzte meg. Ez a speciális zenéjű, kötött tánc- és szokásrendű, a magyarság körében egyedülálló tánc a téli napforduló balkáni szokásköréhez, közvetlenül pedig a román „Kaluser” tánchoz kapcsolódik.
P. Vas János: Hétfalusi csángók
(in: Magyar népcsoportok, néprajzi tájak. [kézirat])
A Barcaság délkeleti szegletében, Brassótól keletre a Kárpátok lábánál élnek a székelyek által hétfalusi csángónak nevezett néprajzi csoport tagjai. A városhoz közelebb eső falvak (Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszúfalu, Türkös) közös neve egykor Négyfalu volt. Ma már, összeépülve egy települést alkotnak Szecsele néven. Pürkerec, Tatrang és Zajzon külön falvak maradtak („Háromfalu”).
A hétfalusiak magukat magyarnak mondják. Valószínűleg régi határőr népesség leszármazottai. Területük eredetileg királyi birtok volt, de II. Ulászló elzálogosította a brassói szászoknak. A helyzet az idők folyamán állandósult, így a lakosság jobbágysorba süllyedt. A szász befolyás eredménye evangélikus vallásuk, amely ritka a magyar, különösen az erdélyi magyar népcsoportok között.
A földterület szűkössége miatt a hétfalusiak a szomszédos szász településeken vállaltak munkát, feles bérletet, fakitermelést, fuvarozást. A XIX. század folyamán sokan vándoroltak ki közülük Óromániába. Bukarestben az 1930-as évekig az ő kezükben volt a bérkocsikkal történő személyfuvarozás.
Viseletük a székelyek szerint romános. A férfiak kieresztett hosszú inget, csizmát hordtak. A nők ruháját szász hatásra díszes kösöntyűk, boglárok, övek ékesítették.
Hímzéseik, szőtteseik régies stílusúak.
Gazdag a hiedelemviláguk, szépek tündérmeséik.
A hétfalusiak legrészletesebben leírt szokása a boricatánc, vagy boricajárás. Időpontja régen farsang volt, ma már aprószentek napja (december 28.). Célja a lányos házak körbejárása, felköszöntése. A szokást előkészületek, gyakorlás előzte meg. Amikor eljött az ideje, minden nyitva hagyott kapujú ház udvarába bementek, ahol egy, csak ilyenkor előadott, kötött formájú táncot jártak el speciális zenekíséretre. A boricásokat álarcos, állatszerű jelmezekbe öltözött „kukák”, azaz némák kísérték, akik bolondozásukkal szórakoztatták a közönséget, ölelgették a nőket, azután némajátékot adtak elő, amelyet egyes kutatók a természet újjászületésével, illetve sámánisztikus hagyományok maradványaival hoznak kapcsolatba.
Irodalom
- Árvay József: A barcasági Hétfalu helynevei. Kolozsvár, 1943.
- Binder Pál: Lapok Hétfalu krónikájából. Brassói Lapok. 1975. 29-41. sz. (július 19. – október 11.)
- Horger Antal: Hétfalusi csángó népmesék. Magyar Népköltési Gyűjtemény X. Budapest, 1908.
- Kolumbán Lajos: A hétfalusi csángók a múltban és a jelenben. Brassó, 1903.
- Kolumbán Soma: Hétfalusi csángó népi babonák. Ethnographia. 1895. 398-401. oldal
- Kós Károly (ifj. dr.): Hétfalusi szekeresség. In: Tájak, falvak, hagyományok. Bukarest, 1969.
- Könczei Csilla: Kulturális identitás, rítus és reprezentáció a Brassó megyei Háromfaluban. A borica. Kolozsvár, 2009.
- Seres András: Hétfalusi „csángó bútor”. Népismereti Dolgozatok. 1976. Bukarest, 1976. 103-107. oldal
- Zajzoni Rab István: Borica. Ország Tükre. 1862.
2
Filmek - MTA BTK ZTI, Filmtár
YouTube filmek:
- Árapatak, Kunszentmiklós / Araci, Románia (Háromszék, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1959. (kiskun verbunkos, kiskun legényes, női süveges, törökös, söprűs tánc, sapkás tánc, székely csárdás, lassú csárdás, friss csárdás, öreges csárdás, csárdás, csűrdöngölő, székely verbunk, sormagyar, Egy a kettő három négy, gólya, argyeleana) Ft.415.
- Pürkerec / Purcăreni, Románia (Brassó vm.) 1970-es évek. (kettes borica, hármas borica, török borica) Ft.1216.
- Pürkerec, Zajzon, Tatrang / Purcăreni, Zizin, Tărlungeni, Románia (Brassó vm.) 1986. (borica) Ft.1243.
- Tatrang, Tancs, Székelyderzs, Bogdánd, Lujzikalagor, Magyarpalatka, Visa, Csikjenőfalva, Csíkszentdomokos / Tărlungeni, Tonciu, Dârjiu, Bogdand, Luizi-Călugăra, Pălatca, Vişea, Ienu, Sândominic, Románia (Brassó, Kolozs, Udvarhely, Szilágy, Csík vm., Moldva) 1981. (borica, verbunk, kezes, páros tánc, körtánc, forduló, csárdás, korcsos, cigány csárdás, figurázó, cigánytánc, szökős, sűrű csárdás, ritka legényes, sűrű magyar, négyes, târnăva, sebes forduló, orosz zsuka, féloláhos, lassú csárdás, sebes csárdás, cepper) Ft.1113.
- Tatrang / Tărlungeni, Románia (Brassó vm.) 1983. (egyes borica, kettes borica, hármas borica, négyes borica, török borica) Ft.1220.
- Tatrang, Pürkerec, Zajzon / Tărlungeni, Purcăreni, Zizin, Románia (Brassó vm.) 1986. (borica) Ft.1243.
- Tatrang, Gyimesközéplok, Magyarszovát / Tărlungeni, Lunca de Jos, Suatu, Románia (Brassó, Csík, Kolozs vm.) 1990. (borica, páros tánc, prímás játéka) Ft.1348.
- Zajzon, Tatrang, Pürkerec / Zizin, Tărlungeni, Purcăreni, Románia (Brassó vm.) 1986. (borica) Ft.1243.
YouTube filmek: