Táncház Akadémia Táncház 50 tanchaz.hu Táncháztalálkozó Mesterek folkMAGazin Ifjú Mesterek Diszkográfia

Bukovinai székelyek

1

Kósa László: Bukovina székelyek
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Bukovinai székelyek: Bukovinában, az egykori osztrák koronatartományban lakott magyarok. Bukovina Lengyelország első felosztása után (1775) került az osztrák birodalomhoz. Viszonylag gyéren lakott terület volt. Benépesítésében 1777-86 között részt vett az a néhány ezer székely, akik a határőrség erőszakos szervezése elől 1763-64-ben Moldvába bújdostak. Kishatárú községeik – Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva – hamarosan túlnépesedtek, proletarizálódtak. A múlt század második felében többször felmerült Magyarországon a ~ hazatelepítésének terve. Először 1883-ban az Alduna mellé Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve községekbe telepítettek mintegy 4000 embert (aldunai székelyek). 1883-ban az Arad megyei Gyorokra, 1888-92-ben és 1910-ben Dévára, 1892-ben Vajdahunyadra, 1900-ban Babsára (Temes m.), Vicére (Kolozs m.), Magyarnemegyére (Beszterce-Naszód m.), 1905-ben Marosludasra, 1910-ben a Hunyad megyei Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra még további 2500-3000 telepes költözött. A ~ nagy számban vándoroltak ki Észak-Amerikába is. Kanadában 1905-1914 között farmertelepeket hoztak létre, pl. Hapkins, Székelyföld, Máriavölgy, Hamilton, Regina, Punnichy, Eszerháza nevűeket. Az első világháború utáni kivándorlás folytán jött létre Brazíliában Boldogasszonyfalva bukovinai székely telep (1924). 1941-ben néhány család kivételével az egész Bukovinában maradt székelységet a magyar állam Bácskába költöztette. Nagy részüket az 1920 után létesített, de a magyar bevonulás miatt elhagyott szerb telepes falvakban helyezték el. A ~ -nek 1944 őszén a hadi események miatt ismét menekülniük kellett. 1944-45-ben Vas, Veszprém, Zala és Fejér megyék falvaiban húzódtak meg. Végül 1946-47-ben Tolna, Baranya és Bács megye kiürített német falvaiban mintegy tizenhárom ezren kaptak házat és földet. A ~ népi kultúrája hosszú ideig tartó nyelvi elszigeteltségük miatt igen sok archaikus vonást őrzött meg.

Martin György: Bukovinai székelyek
(in: Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok. A Keleti vagy Erdélyi táncdialektus. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, é. n.)
A 18. században Bukovinába kirajzott székelyek több hullámban települtek vissza a Kárpát-medencébe. A múlt században Hunyad megyébe és az Alduna tájára, a második világháború alatt pedig a Bácskába, majd a Tolna-megyei Völgység falvaiba kerültek át. Számuk cca. 20. 000.
A bukovinai, mintegy 200 éves tartózkodás jelentékeny nyomokat hagyott tánckultúrájukban, szinte teljesen átalakította azt. Tánckincsükben több réteget különböztethetünk meg. Táncéletükben az idegenes elemeknek már jelentősebb szerepük van – különösen a fiatalabb generációknál –, mint a régi székely táncoknak. A Bukovinából hozott tánckincs minden darabját „régi székely örökség”-ként tartják számon. Ezek közül a már gyenge tánckészségű fiatalok csak az egyszerűbben hozzáférhető, kötött párostáncokat ismerik. Ezek náluk a múlt századi németes-polgári divathatások hullámaival terjedtek (bukovinai németek és lengyelek közvetítésével). A „Hétfélés” c. ciklus darabjai („Az ajtóig meg vissza”, Csattogtatós, Fenyegetős, Ez az Ádámé, Köszöntős, Rop-rop stb.) mind ebbe a táncrétegbe tartoznak. A román táncok hatása kisebb, mint a németes táncoké (hóra, szirba, viricsest), de még orosz (ruszászka) és hucul (huculenka) táncok is bekerültek repertoárjukba.
A számunkra legfontosabb magyar, illetve székely anyag már csak töredékes, megkopott formákban volt összegyűjthető. A lakodalmi 6/8-os női körtánc (a mezőségi „magyar” megfelelője), a szóló és páros formában egyaránt táncolt „silladri” képviselik tánckincsük régi rétegeit, a csárdás nem éri el az erdélyi változatok gazdagságát.