A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

Mohay Tamás: Tiszahát és vidéke
(in: Magyar néprajz nyolc kötetben. I. 1. Táj, nép, történelem. Akadémiai kiadó, Budapest, 2011. 609-610. oldal)
Tiszahát megnevezésű terület több is van a Felső-Tisza-vidéken, ezek a folyót két oldalról szegélyező területek egykori vármegyebeli hovatartozásukról kapták nevüket. Átfogóbb értelemben használja a kifejezést Gunda Béla, aki a Szamos torkolata fölötti Tisza jobb és bal parti széles szegélyének falvait sorolja ide: Uszka, Tiszabecs, Milota, Tiszacsécse, Tiszakóród, Mezővári (Ukrajna), Badaló (Ukrajna), Szatmárcseke, Kisar, Tivadar, Jánd. Finomabb felosztást alkalmaz Kósa László és Filep Antal, akik szerint több folyó menti kistáj tartozik ide: a Szatmári-Tiszahát a Tisza bal partja Tiszabecstől Záhonyig (noha Vásárosnamény alatt ez a szakasz már a történeti Szabolcs vármegyéhez tartozott); a Beregi-Tiszahát a szatmárival szemben, a Tisza jobb partján terül el a beregi síkság déli és keleti részén (ide tartozik Jánd, Gulács, Tarpa, Badaló, Vári, Csetfalva, kissé távolabb Tákos, Csaroda, Beregsurány, Beregdaróc, Barabás, Tiszakerecseny); az Ungi-Tiszahát pedig a történeti Ung megye déli része a Tiszától északra, a Latorca, Laborc, Ung folyók vidéke, központja Nagykapos, nevezetes községe Csap. A Szatmári-Tiszahát déli irányban érintkezik a Túr mentén települt falvak sorával, ezek alkotják a Túrhátat, ennek falvai: Nagyar, Túristvándi, Kölcse, Sonkád, Kishodos, Túrterebes (Románia). A Paládok falucsoport ezek közvetlen, északi szomszédságában fekszik: Kispalád, Botpalád, Nagypalád (ma Ukrajnában). […]
A Szatmári-Tiszahát egykor almáskertjeiről, dióerdeiről volt ismert. Helyi néprajzi tanulmányok, monográfiák számos figyelemre méltó jelenséget írtak itt le egy-egy településről, ám kockázatos lenne ezek alapján táji jellemzőket vagy táji összetartozást megállapítani. Ismertek például a régies mintakincsű beregi keresztszemes hímzések vagy a Szatmárcseke környéki református temetőkben a jellegzetes csónak alakú fejfák. A Tiszahát falvaiban éppúgy, mint a tágabb környezetben, számos történeti mondát jegyeztek fel, melyek közül sok a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos. Ugyancsak ismertek a szatmári farsangi alakoskodó népszokások, melyek egy része kifejezetten travesztia, a valóságos világ viszonyainak mintegy átfordítása a csúfondáros kifejezésmódba. [...]

Kósa László – Filep Antal: Tiszahát
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)

Tiszahát:

1. Szatmári Tiszahát: a Tisza bal partja Tiszabecstől Záhonyig (Kósa László)

2. Beregi Tiszahát: a Tisza jobb partja a szatmári ~ -al szemben a Beregi-síkság déli és keleti részén (Kósa László)

3. Szabolcsi Tiszahát: a Tisza bal partja Tiszaeszlár és Polgár közt (Kósa László)

4. Ungi Tiszahát: a Tiszától északra eső alföldi jellegű terület, amelyet a Latorca, Laborc és Ung élő és holt medrei rendkívül tagolttá tettek. A történeti megyerendszerben Ung megye déli részét képezte. Nevezetes községe Csap. A trianoni békeszerződés óta Csehszlovákia része, 1945 óta keleti fele a Szovjetunió Kárpátontúli Területéhez tartozik. (Filep Antal)

Irodalom

  • Balog Sándor, id.: Gyöngykaláris. Tiszaháti társas mulatságok. Ungvár-Budapest, 1993.
  • Botlik József: Gát. Száz Magyar Falu Könyvesháza. Budapest, 2001.
  • Deák Geyza: Az Ung vármegyei „Tiszahát” népi építészete és művészete. Néprajzi Értesítő XI. 1910. 185-199. oldal
  • Ferenczi Imre: Táltosok, javasok, tudósok a tiszaháti és a felső-tiszai néphitben. Néprajz és Nyelvtudomány XXIV-XXV. (198O-1981). Szeged.
  • Ferenczi Imre: Tiszaháti és felső-tiszai néphit és népszokások. Néprajz és Nyelvtudomány XXVI. (1982) Szeged.
  • Horváth László: Barangolás a benei szőlőhegy múltjában. Budapest-Beregszász, 2000.
  • Keresztyén Balázs: Rákóczi virágai. Kárpátaljai történeti és helyi mondák. Ungvár-Budapest, 1992.
  • Keresztyén Balázs: Tűzoltó nagymadár. Beregújfalusi népmesék és mondák. Ungvár, 1993.
  • Király Pál: Népköltési hagyományok. Ung m. Ethnographia II. (1891)
  • Király Pál: Ugocsai babonák. Ethnographia II. (1891)
  • Lizanec, P. M. – Vaszocsik, V. J. : A Kárpáton túli magyarság népballadái. Ungvár, 1974.
  • Mankó Mária: Beregi életképek. Nyíregyháza, 1992.
  • Mankó Mária (szerk.): Beregi ételek. Nyíregyháza, 1991.
  • Móricz Kálmán: Nagydobrony. Beregszász-Budapest, 1995.
  • Papp Sándor Zoltán: A beregdaróci emberek élete a századfordulón. Budapest, 1975.
  • Pálóczi Horváth Lajos: Bereg megyei népdalgyűjtés. Néprajzi Múzeum. Ethnológiai Adattár 3949. (Kézirat)
  • Punykó Mária: „Úton megyen tipe-topa”. Beregújfalusi találóskérdések. Budapest-Beregszász, 2000.
  • Punykó Mária (szerk.): „Szem látta, szív bánta…”. Kárpátaljai honismereti tanulmányok. Budapest-Beregszász, 1996.
  • Szilágyi Miklós: Hiedelem elbeszélések Beregújfaluból. Szabolcs-Szatmári Szemle 1991/2: 197-201. oldal
  • Vári Fábián László: „Vannak ringó bölcsők.” Kárpátaljai magyar balladák. Ungvár-Budapest, 1992.
Megosztás