A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

Az Erdélyi Mezőség mint néprajzi nagytáj  néprajzi csoportokra való tagolása máig várat magára. Az eddigi vitatott  – főként népzene- és néptánc-gyűjtők által elvégzett – kísérletek alapján kialakult kép egységesítése és kanonizálása további vizsgálatokat igényel.
Varga Sándor a következőképpen határozza meg a Belső-Mezőséget: „az egykori Tóvidék falvait (Cege, Búza, Feketelak, Melegföldvár, Vasasszentgotthárd, Gyeke stb.) és ettől a sávtól nyugatra elterülő falvakat sorolom ide, egészen a Gyulatelke-Visa-Kötelend vonalig. A területet északon behatároló Füzes-patak menti falvakat (Ördöngösfüzes, Füzesmikola stb.) – csakúgy, mint az egykori mezővárost, Széket – már nem számítom ide. Délen a Kolozsvár-Szászrégen útvonal mellett fekvő, még ide tartozó falvak (Magyarszovát, Mócs) képeznek határt.
A Belső-Mezőség területén a tánc- és zenei kultúra szempontjából körvonalazható még egy kisebb falucsoport, ahol az 1960-as évekig a helyi fiatalság által rendszeresen megszervezett hétvégi táncalkalmakat a magyarpalatkai zenészek muzsikálták ki. A továbbiakban palatkai tánckörzetnek nevezem ezt a területet…”
[Varga Sándor: Néptáncgyűjtések adatolása és értelmezése III. A mezőségi népi kultúra térbeli tagolódása.  folkradio.hu/folkszemle ]
Megosztás