A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

Kósa László: Szamos mente
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Szamos mente: a Kis- és Nagy-Szamos melléke az erdélyi Mezőség északi és nyugati szélén. Két külön részből álló táj. A Nagy-Szamos mente a Retteg és Bethlen környéki, a Kis-Szamos mente a Dés, Szamosújvár és Kolozsvár környéki magyarlakta községeket foglalja magába. A ~ Erdélynek a magyarság által legkorábban betelepült vidékei közé tartozik (10-11. sz.). A középkorban a bükkerdők övéig viszonylag sűrű magyar lakosságú táj volt, csupán néhány szász (12. sz. vége) és szórványos román település bontotta meg etnikai egységét (15-17. sz.). A 16-17. sz. pusztító háborúi ritkították meg erősen a magyar lakosságot, különösen a tizenöt éves háborúban (1591-1606) szenvedett sokat a vidék, annyira, hogy etnikai képe is megváltozott. Magyar lakossága ma románokkal vegyesen lakik. A ~ korábban közigazgatásilag Belső-Szolnok és Doboka megyékhez, majd Szolnok-Doboka megyéhez tartozott. Néprajzilag alig kutatott. Népi műveltségben hozzá hasonló a nyugatra fekvő Borsa völgye és a szomszédos Mezőség is.

Megosztás