A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

1

Paládi-Kovács Attila: Galga mente, Galga-vidék
(in: Magyar néprajz nyolc kötetben. I. 1. Táj, nép, történelem. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. 739-742. oldal)
Pest megye északi részén fekvő magyar községek csoportja a Galga vízvidékén. Többen is újabb keltű tájnévnek vélik. Valójában a 17. században már közkeletű neve volt az említett vidéknek. Pest megyében 1666 tájékán több „paraszt-vármegye”, „paraszt-hadnagyság” létezett. Ezek között volt a Galga-mente hadnagyság és a Tápiómelléki hadnagyság is. Akkoriban ezek a szerveződések járásnyi területek, természetes kistájak népét fogták össze és védelmezték a rablások, lopások ellenében.
A Galga mente közlekedési, piaci, igazgatási központja Aszód. Nevezetes községei: Galgamácsa, Bag, Kartal, Tura, Hévízgyörk, Galgahévíz, Boldog. Északon közéjük ékelődik a német eredetű Iklad, Továbbá Domony és Aszód evangélikus szlováksága. Őket a gödöllői Grassalkovich-uradalom telepítette be a 18. században. A népcsoporthoz nem számítják hozzá a Galga felső völgyében élő, északon szomszédos szlovák falucsoportot. Ezt a Nógrádba átnyúló szlovák szigetet szintén a 18. században telepítették.
A Galga mente magyar népcsoportjának törzsökös, a hódoltságot helyben átvészelő része a 17-28. század fordulóján felülrétegződött Nógrádból, Hontból, Észak-Hevesből szökött jobbágyokkal. A vidék népességének túlnyomó többsége római katolikus. Református magyarok csak Hévízgyörkön élnek számosabban. A vidék nyelvjárása a palóc nyelvjárástípusba tartozik. Az északon szomszédos szlovák községek többsége evangélikus. A nyelvi és a felekezeti eltérés a 20. század első harmadáig akadálya volt a két csoport közötti házasodásnak és némileg a művelődési, szellemi kapcsolatoknak is.
A vidék magyar néphagyományainak számos eleme (pl. kiszehajtás, menyasszonyporkolás, Szent Iván-napi tűzugrás, markolábnak nevezett hiedelemlény, erjesztett korpaléből főzött böjti levesételek, bodagnak nevezett lepénykenyér, gyermekhordásra használatos kendő [tacska], a batyuzás háton, a lábbal mozgatott kenderkölyű, a színes női viselet számos eleme stb.) az északi népterülethez, főként Hont, Nógrád, Heves „palóc” hagyományvilágához kapcsolja a vidéket.
Anyagi kultúrájában északról dél felé haladva egyre erősödik az alföldi jelleg (pl. a kalászosok kaszás aratása, lovakkal nyomtatása, a gabona vermekben történő tárolása, a lakóházak földből tömött falazata, ollóágasra és szelemenre épült fedele, a szögletes búbos kemence, a szabad kémény stb.). Kistáji specialitás a hústároló rőtök (rejtek) vagy csentes, a deszkából rótt kamrácska a padláson.
Túlnépesedett nagy községeiből százak vándoroltak el az Alföld déli telepes falvaiba (pl. Bagról Temesrékasra), sokan ingáztak, vállaltak ipari foglalkozást. A legtöbb falunak volt egy-egy jellegzetes foglalkozása. Bagon a kőtörés, az útkövezés és útépítés, Boldogon a kubikolás volt az a munka, amit hónapokon át a falutól távoli városban, vidéken végeztek. Turán a vasutasság vált meghatározóvá. Az 1930-1940-es években – családtagokkal együtt számítva – mintegy 2000 ember élt vasúti munkából, bérezésből. Egyes falvakban a részes aratás, summásság, az erdei fadöntés és a zöldségkertészkedés, másokban a fuvarozás segítette elő a megélhetést. Többnyire Pestre, Vácra fuvaroztak fát, terményt és a fuvarozás kedvéért olykor a földjeiket is parlagon hagyták a fogatos gazdák, mivel folyton úton voltak.
A Galga mente női népviselete igen későn, csak a 20. század elején színesedett ki, és az 1860-1970-es évekig maradt élő. A 19. században még főként házivászonba és az aszódi kékfestők kelméibe (festőbe) öltöztek. A korábbi fehérhímzéshez is sokáig ragaszkodtak. Fiatal menyecskék öltözékéhez a két világháború között még hozzá tartozott a fehér lyukhímzéses vállkendő. Akkoriban lagzi után az új menyecskék fejükön fátyollal mentek el a templomi avatásra. (A gyermektelen fiatal menyecskét fátyollal a fején temették el, koporsóját hat menyecske vitte a vállán.) A fiatal menyecskék aranycsipkés féketőt viseltek. A főkötőket helybeli varróasszonyok készítették. A Galga menti magyar falvak női öltözéke, főként a főkötők tekintetében, apró részletekben különbözött egymástól. A fiatal nők öltözékének színválasztását, parasztos ízlésvilágát a virító színek kedveltsége, párosítása jellemezte. Elsősorban a posztószoknya, az ujjas (bujka) és a kendő színét igazították egymáshoz. A piros-sárga mellett a kéknek, zöldnek, sőt a meggyszínnek, a bordónak is helye lehetett.
Ezzel szemben a férfiak öltözködése polgárosodott és a foglalkozásukhoz igazodott. Turán a vasutas-egyenruha férfidivattá vált, az is hordta, aki sohasem volt a MÁV alkalmazásában. Ezzel párhuzamosan Turán a fehérhímzés a két világháború között kiszínesedett. A nagylányok haját továbbra is három fonatba (brekocs) osztották, és szalagokkal beterítve azokkal együtt fonták be. Egyes falvak szokásai és tárgyai között (pl. turai és boldogi hímzés, boldogi lakodalmi torta stb.) a táji csoporton belül is mutatkoztak érdemi eltérések. A Galga felső folyása vidékén, a Cserhátban élő szlovák falvak népe a 20. században szintén Budapest vonzásába került, és szorosabb kapcsolatban állt a Galga menti magyarsággal is. E két etnikai csoport nyelvi és kulturális kölcsönhatása egyes népszokások (pl. kiszehordás) és a női népviselet tekintetében nyilvánvaló, de ennek alapos néprajzi elemzése még nem történt meg.

Martin Görgy: Északnyugati dialektusterület

Az északnyugati dialektusterület magába foglalja a Szlovákia nyugati részén élő magyar népcsoportokat, a Nyitra-vidéki mátyusföldi, az Ipoly-vidéki, valamint a Nógrád megyei palócokat. E terület hagyományai a korai polgárosulás miatt ma már jellegtelen észak-dunántúli területeken (Komárom és a régi Esztergom megye) is folytatódtak. A nyugati palóc dialektushoz szervesen csatlakozik még a részben már Pest megye területére eső régies hagyományú Galga-vidék is. E táncdialektus keleti határa kb. a Mátra-vidéki palóc települések tájára esik. Az északnyugati és északkeleti dialektus tánckincse lényeges vonásokban tér el egymástól, mégpedig éppen abban, ami a nyugati és középső dialektusterületet különbözteti meg alapvetően egymástól. (Vö. a nyugati és középső terület általános jellemzésével.) Ez a dialektus több kisebb egységre osztható, sajátos jegyeik meghatározására azonban még nem vállalkozhatunk.

A megjelölt terület főbb tánctípusai a következők. A leánykörtáncoknak – mely az egész Felföldre jellemző általános táncfajta – az északnyugati dialektuson belül többfajta típusát és árnyalatát különböztetjük meg. Egyes változatok megőrizték a nagyböjthöz és a tavaszi falujáráshoz való kapcsolódás nyomait. A karikázó szerepében néhol vegyes párválasztó játékot találunk (pl. a mátyusföldi szinalázás). A gyermekjátékszerű formák és a gyermekdalok használata a felnőtt ifjúság körében már ritka az egész magyar nyelvterületen. A Komárom környéki Martoson élő, már fejlettebb, többrészes körtánc – az ún. kúria vagy pilikézés – is játékelemekkel színeződik (bújócska).Az északnyugati vidéken legáltalánosabb kétrészes (lassú és gyors) karikázókat mindig új stílusú dalok kísérik. Motívumkincsük igen egyszerű: a kört állandóan egy irányba forgató nyitó-záró lépés a lassúban, majd egyszerű „sergés” a frissben. A Galga-vidéki karikázók gyakran már a csárdás motívumaival kibővülve gazdagabb s egyben újabb karikázótípust jelentenek.A régi eszközös táncok nyomai rendszeresen feltűnnek, de nem olyan általánosak, mint a Dél-Dunántúlon. A keresztbotos kanásztánc és seprűtánc mellett sok az utalás a balaskával vagy bottal a kézben járt pásztortáncra is. Nógrádból a botos pásztortánc nővel járt változata is előkerült, mely pásztoraink körében ma már igen ritka. A mátyusföldi Tardoskeddről a pásztortáncok sajátos paraszti formáját ismerjük: a váskatáncot. (Váska = két végén láccal ellátott vízhordó rúd.) A kanásztánccal kapcsolódó ugrós tánctípus előfordulására e területről eddig csupán szórványos adataink vannak (Mátyusföld, Galga-vidék).A verbunk még megfigyelhető változatainak motívumkincse általában igen egyszerű, csak kivételesen gazdagabb (pl. Kéménd). A tánckezdő funkciójú, szóló vagy csoportos – {6-397.} mindig kötetlen formájú – verbunkokat a kísérődallamok nyomán nevezik el (pl. huszárverbunk, vasvári verbunk), melyek között személynevek is előfordulnak (Bábó verbunkja, Sallai verbunk).A csárdás táji változatai sajátos kettősséget mutatnak. A kétlépéses csárdás alkalmazására korlátozódó lassúval szemben a friss viszonylag gazdagabb. A régi friss csárdás fő – bukós vagy mártogatós – motívuma mellett a jellemző csalogatós párelengedést is itt őrzik a legszebb formákban. Figyelemre méltó, hogy észak felé haladva, a friss csárdásban fokozatos szürkülést tapasztalunk. A nyugati palócság legdélibb nyúlványán, a Galga-vidéken találhatók a leggazdagabb friss csárdás-változatok. Az északnyugati dialektus friss csárdásai túlnyomórészt lenthangsúlyosak, de Nógrádban néhol (Balassagyarmat környéke) már a középső dialektusterületre jellemző fenthangsúlyos csárdással is találkozunk.A dialektus délebbi részein egy olyan tánctípussal is találkozunk, mely nem jellemző az egész területre. Ez a tánc a Galga-vidéken és szegényesebb formáiban a nógrádi palócoknál található meg, mégpedig a lakodalmi vonulásokhoz, kísérésekhez és egyéb mulatsági alkalmakhoz fűződő mars (a Galga-vidéken druzsba táncnak is nevezik). A tánc északról délre haladva egyre gyakoribbá válik, s határozott karaktert ölt, motívumai s szerkezete megformáltabbnak tűnik.Az északnyugati dialektus sajátos lakodalmi tánca a menyasszonyfektető gyertyás tánc. A tánc zenéje, jellegzetes kísérődallamai (Mikor a menyasszonyt fektetni viszik… Az Árgyélus kismadár…) és koreográfiai sajátosságai (kötött, vonuló, ünnepélyes páros tánc vagy kígyózó labirintus forma), a gyertyahasználat módja egyrészt régi (18. század előtti) nyugat-európai táncdivatok hatására utalnak (vö. a nyugat- és közép-európai udvari gyertyástánc-adatokkal, továbbá az erdélyi fejedelmi udvarban járt fáklyás tánc leírásával). Másrészt szimbolikus jelentésével az ősi avató-tisztító szertartások és termékenységvarázslási rítusok körébe is illeszkedik. (A menyasszonyfektető gyertyás tánc végén a gyertyák eloltása egyrészt a szüzesség megszüntetését szimbolizálja, másrészt az égő gyertya menyasszony után való dobása és az eközbeni kiáltás – Szaporodjatok, mint a csicsóka! – a szokás termékenységet idéző célzatára utal.)Az északnyugati dialektus tánczenéjére az új stílus túlsúlya a jellemző. A csárdás, a verbunk és a karikázó dallamai mindig népzenénk újabb stílusrétegébe tartozó, énekelt népdalok. Régi táncdallamainknak két jellegzetes típusa azonban megtalálható ezen a területen is: mégpedig az ún. dudanóták és a kanásznóták. A dudanóták itt a friss csárdás régi kísérődallamai, a kanásznóták pedig a pásztortáncmaradványokhoz kapcsolódnak. Az északnyugati kanásznóták között gyakoribbak a kétsoros ún. féldallamok, mint másutt. A kanásznóta egyik jellemző táji típusa egybevág a szlovák pásztortánc, az odzemok dallamával.A nyugati terület általános jellemzésekor említett sajátos táncrend (verbunk, friss) és a vasárnapi, mulatságon kívül szabadban való táncolás régies vonásai e területnek. A tánciskola viszonylag késői megjelenése a (Galga-vidéken pl. csak a húszas években) kedvez a hagyományok fennmaradásának. A tánc fő helye itt is a kocsma, de az utolsó évtizedekben még inkább éltek a szabadban való táncolás alkalmai, mint a Dunántúlon.Az eddigi – még eléggé hiányos – gyűjtések alapján úgy látszik, hogy délről észak felé haladva a tánckincs szegényesebbé, egyszerűbbé válik, nyugat felé viszont ismét gazdagabb. Az északnyugati dialektus tánckultúrájában feltételezhető szlovák színezőhatás mibenlétét jelenlegi ismereteink alapján egyelőre még nem tudjuk ténylegesen lemérni, {6-398.} mert az e területen élő szlovákság tánckincsének, tánckultúrájának magyartól eltérő, sajátos vonásai alig mutatkoznak.

2

Irodalom

  • Boross Marietta: Női népviselet Rákospalotán. Rákospalotai Múzeum Évkönyve. Budapest 1964. 77-106. oldal
  • Boross Marietta: Rákospalota férfi népviselete. Rákospalotai Múzeum Évkönyve. Budapest, 1966. 53-72. oldal
  • Boross Marietta: Rákospalota mezőgazdaságának termeléstechnikája és néprajza. In: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (szerk.: Czoma László.) Budapest, 1974. 231-261. oldal
  • Fél Edit: Turai viselet. Néprajzi Értesítő 1937. 84-105. oldal
  • Gönyei (Ébner) Sándor: Adatok Galgamácsa néprajzához. Néprajzi Értesítő XXXII. 1940. 22-51. oldal
  • Hintalan László (szerk.): Kartal táncélete és táncai. Népművelési Intézet – Petőfi Sándor Művelődési Központ, Gödöllő, 1985.
  • Katona Imre: A Galga mente helye népcsoportjaink között. Honismeret XII/4. 1984. 42-45. oldal
  • Maczkó Mária – Rónai Lajos: Galga menti népdalok. Petőfi Múzeum, Aszód, 1990.
  • Novák József Lajos: Rákospalota néprajzi leírása. Néprajzi Értesítő XIV. 1913. 249-269. oldal; XV. 1914. 217-235. oldal
  • U. Kerékgyártó Adrien: Boldog község népének viselete. Népünk és Nyelvünk 1936. 65-74. oldal
  • Varga Marianna: Turai hímzések. Budapest, 1965.
  • Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt, tulajdon vallomásainak tükrében. Budapest, 1967.

3

Filmek MTA BRK ZTI - Filmtár
  • Aszód (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1944. (pajtástánc; druzsbatánc; csárdás; mars) Ft.755.
  • Bag (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1953. (mulatás; lassú csárdás; friss csárdás; karikázó) Ft.201.
  • Bag (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1955. (huszárverbunk; friss csárdás; lassú csárdás; karikázó; söprűtánc; mars; lakodalmas menet; leányok páros forgója) Ft.235.
  • Bag (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1954. (n.i.) Ft.361.
  • Bag (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1954. (lakodalmi jelenetek; vőfélytánc) Ft.443.
  • Bag (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1960. (söprűtánc; kanásztánc; verbunk; lassú csárdás; egyesbe; friss csárdás; karikázó; lassú és sergés) Ft.453.
  • Bag (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm) 1980. (Népi játékok: Ég a gyertya ég; Mit játszunk lányok; Most jöttem Bécsből; Lánc-lánc eszterlánc; Egyedem-begyedem; Ne nézz hátra; Eggyem-kettem; Túrót ettem; Tudom-tudom; Benn a bárány; Elvesztettem zsebkendőmet; Termett a meggyfa; Csillag Boris; Hol jársz; Ninive;) Ft.1062.
  • Boldog (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1981. (bújtatós; karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; lakodalmi kísérő; körcsárdás; menyasszonytánc) Ft.1094.
  • Galgahévíz (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1953. (leánytánc; karikázó; körtánc; csárdás; pajtástánc; "Májusfa") Ft.187.
  • Galgamácsa (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1951. (bújós játék; tapsos-guggolós játék; karikázó) Ft.129.
  • Gödöllő, Acsa (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1961. (leányjáték; szarkatánc; csárdás; páros tánc; lakodalmas; kiszejárás; mars; karikázó) Ft.660.
  • Hévízgyörk (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1976. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; söprűtánc; mars) Ft.931.
  • Hévízgyörk (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1977. (zenekar játéka; csárdás; karikázó; söprűtánc; Héja; Erre csörög a dió; Andandénusz; Túrót ettem; Gyűrű; Mit látsz; Cidri; Ciróka; Kertecske; Csip-csip; Így lovagolnak a papok; Ez elment; Töröm-töröm; Katalinka szállj el; Élek-halok; Minden ember látja) Ft.972.
  • Isaszeg (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1961. (csárdás; lakodalmi menet; női körtánc; lakodalmi jelenetek; körtánc; friss csárdás; menyasszonytánc) Ft.481.
  • Isaszeg (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm) 1985. (karikázó; mars; lassú csárdás; friss csárdás) Ft.1195.
  • Kartal (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm) 1976. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; ugrós; mars; kanásztánc; menyasszonyfektető gyertyás tánc) Ft.935.
  • Kartal (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1980. (lassú csárdás; friss csárdás; körcsárdás; verbunk; női körtánc) Ft.1073.
  • Szada (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1976. (verbunk; csárdás; friss csárdás; karéj; karikázó; gyertyás tánc) Ft.944.
  • Szada (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1979. (verbunk; karikázó; lakodalmi gyertyás tánc; csárdás; friss csárdás) Ft.1012.
  • Tura (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1951. (arató ünnep; tánc a koszorú körül; körtánc; csárdás; csillagtánc; párválasztó gyermekjáték; kapus játék; páros tánc; karikázó) Ft.123.
  • Zsámbok (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1951. (csárdás; körbe séta; páros forgó; karikázó; párválasztó játék) Ft.127.
  • Zsámbok (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) 1976. (lassú csárdás; friss csárdás; karikázó; mars; mulatás; körcsárdás) Ft.943.

YouTube filmek
  • Bag Ft.235.2a – Huszárverbunk 
  • Bag Ft.235.8-9a – Huszárverbunk, friss csárdás 
  • Bag Ft.235.12a – Friss csárdás 
  • Bag Ft.235.18a – Karikázó 
  • Kartal Ft.935.1 – Karikázó 
  • Kartal Ft.935.5 – Lassú és friss csárdás 
  • Kartal Ft.935.11 – Kanásztánc 
  • Kartal Ft.935.13 – Mars 


 

Megosztás