A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

Kósa László: A „palóc kérdés” és a belső táji tagolódás [a témához tartozó részlet]
(in: Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji tagolódása Magyarországon (1880-1920). Jelenlévő Múlt, Planétás Kiadó, Budapest, 1998.)
[…] Az Ipoly völgyét nem lehet egységes néprajzi tájnak tekinteni. A jelentéktelen vízhozamú folyó nem alkalmas a vízi közlekedésre, tutajozásra sem, keleti-nyugati völgyére pedig a dél-északi irányú általános közlekedés nem támaszkodott. A Börzsöny lábánál fekvő Ipoly menti faluk életmódját befolyásolta a nem nagy kiterjedésű, de lakatlan sűrű erdőkkel borított hegység. Az erdei élet, faközelítés, gyűjtögetés archaikus vonásokat őrzött meg, különben a déli falvak kultúráját a századvégtől inkább a nyitottság, mint az elzárkózás jellemezte, amiről az építkezés, lakáskultúra, viselet polgárias formáinak példái tanúskodnak.
A közeli Garam-völgyi, bény-kéméndi „kurtaszoknyás” falucsoport pontos párhuzamaként az Ipoly torkolatvidékén is kialakult egy hét településből álló községcsoport (Ipolyszalka, Letkés, Helemba és szomszédaik), mely szokásaiban, parasztos viseletében és többé-kevésbé házassági kapcsolataiban is összetartott. Habár vásáros központjaik egyaránt Esztergom és Párkány voltak, és nem észak, hanem dél felé vonzották őket egyéb kulturális kötődéseik is, a közvetlen szomszédság ellenére az Ipoly mentiek jellegzetesen más női öltözetet, szembetűnően hosszabb szoknyát, színekben és formában mértéktartóbb darabokat hordtak. A férfiak viselete viszont szinte teljesen azonos volt: a századelőn már közeledtek a dísztelen polgárosult fekete ruhához, kezdték elhagyni a gatyát, és a módosabbak pantallót is öltöttek. Amennyire a kései rekonstrukció nyomán következtetni lehetett, a viselet régies rétege, a házivászonból varrott darabok kelet és észak felé mutató kapcsolatokról tanúskodtak, míg az 1880-as évek táján kialakult parasztos öltözködés polgárosultabb divatjaival a Kisalföld viseleteihez kötötte az Alsó-Ipoly menti községeket. Még egyszerűbb és polgárosultabb volt – valószínűleg a református vallás, valamint Budapest és Vác közelségének hatására – Szokolya és Diósjenő viselete. A mezővárosi múltú, túlnyomólag német lakta Nagymaros is mintát adott. Egy gazdasági szakíró a századvégen helytelenítve említi, hogy a szegényebb községek közé tartozó szintén német Zebegényben az asszonyok a nagymarosiak selyem-bársony pompás ünnepi ruháit utánozták. A városi települések piacot és munkalehetőséget kínáltak, de korszakunkban jelentékenyebb mezőgazdasági szakosodás a Börzsöny körül nem mutatkozott. Különösen elmondható ez az északi községekről, melyek megmaradtak a hagyományos fordulós szemtermelő gazdálkodásnál és istállózó állattartásnál, amellett, hogy – az említett módon – az erdő is hozzájárult megélhetésükhöz. Az építkezésben is találunk részint a Dunántúl és a Kisalföld felé mutató jelenségeket (pl. a szabadkéményes konyhát és a zöldcsempés szobai kályhát), részint városi eredetűnek mondható hatásokat (pl. a tisztaszoba a birtokos rétegnél már korszakunk elején általános lehetett, a faépítkezést fölváltotta a vályog és a tégla, megjelentek az eklektikus jellegű oromdíszek, Nagymaroson zárt földszintes beépítésű utcasorok voltak már a századelőn, a szabadkéményt külön fajta zárt kéményes tüzelőberendezésekre cserélték). A bútorozás is változott. A szoba díszének számító komáromi ládát a századelőtől váltotta föl a suplót és kaszni, de a berendezés alapja még a hagyományos diagonális maradt.

Irodalom

  • Ág Tibor: Bartók Béla Ipolyságon. Cserkész II. 1991. 8. sz. 8. oldal
  • Bali János: A Börzsöny-vidéki málnatermelő táj gazdaságnéprajza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005.
  • Börzsöny néprajza. Szentendre, 1977.
  • Csáky Károly: Adalékok Györffy István Ipoly menti kapcsolataihoz. In: Szülőföldi vallomások. Madách Könyv- és Lapkiadó, Pozsony, 1989. 84-90. oldal.
  • Csáky Károly: Az egyházi anyakönyvek halállal kapcsolatos feljegyzései az Ipoly mentén. Néprajzi Látóhatár VII. évf., 1998/3-4. 145-157. oldal
  • Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban. In: Hagyományőrző és változó települések. A Felvidék Művelődéstörténeti Enciklopédiája 5. KT. Könyv- és Lapkiadó Kft., Komárom, 2004. 222-298. oldal
  • Csáky Károly: 20. századi gyógyítók néhány Ipoly menti faluban. In: Hagyományőrző és változó települések. A Felvidék Művelődéstörténeti Enciklopédiája 5. KT Könyv- és Lapkiadó Kft., Komárom, 2004. 151-161. oldal
  • Csáky Károly: A gyermek népi gyógyítása az Ipoly mentén. In: Halász Péter (szerk.): A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 1991. 633-638. oldal
  • Csáky Károly: Az Ipoly menti népi műveltség tükörcserepei. In: Hagyományőrző és változó települések. A Felvidék Művelődéstörténeti Enciklopédiája 5. KT Könyv- és Lapkiadó Kft., Komárom, 2004. 295-298. oldal
  • Csáky Károly: Ipoly-völgyi adatok a párválasztás szokásaihoz és a lakodalom hiedelmeihez. Néprajzi Látóhatár I. évf., 1992/3-4. 44-52. oldal
  • Csáky Károly: „Nem halt meg, csak alszik”. A halottkultusz és a temetéssel kapcsolatos szokások és hiedelmek a Középső-Ipoly mentén. Dunaszerdahely, 1999.
  • Csáky Károly: Néprajzi-honismereti írások az Ipoly mentéről. In: Folklór és Etnográfia 102. (szerk.: Ujváry Zoltán.) Debrecen, 2000.
  • Danis Ferenc: Ipolyság. Komárom, 2005.
  • E. Fehér Julianna: Adatok Bernecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához. Néprajzi Közlemények 3-4. 1957. 267-292. oldal
  • Erdélyi Zoltán: Faközelítés a Bernecebaráti környéki erdőkben. A „román szánkó”. Ethnographia LXIX. 1958. 381-408. oldal
  • Fábián Gyula: Síkdíszítő művészet az Ipoly mentén. Néprajzi Értesítő XVII. évf., 1916. 52-72. oldal
  • Gönyey (Ébner) Sándor: Ősfoglalkozások a Börzsöny hegységben. Néprajzi Értesítő XXVII. 1935. 97-99. oldal
  • Gunda Béla: Szlovák népi kapcsolatok a Garam és Ipoly menti magyarsággal. In: Temessy Győző (szerk.): Földrajzi zsebkönyv. Budapest, 1940. 170-174. oldal
  • Györffy István: Az Ipoly menti halászat. Néprajzi Értesítő XXV. évf., 1933. 25-28. oldal
  • Györffy István: Kanász hangverseny. Honti Lapok XVI. 47. sz. 4.
  • Györffy István: Kanászhangverseny Ipolyságon. Vasárnapi Újság LVII. 50. sz. 1034-1035. oldal
  • Hála József: A Börzsöny vidéki kőbányászat és kőhasznosítás a XIX-XX. században. Dissertationes Ethnographicae 6. ELTE Néprajzi Tanszék, Budapest, 1987.
  • Hála József – Mándli Gyula – Zomborka Márta: Börzsönyvidék. Történeti és néprajzi tanulmányok. Érdy János Könyvtár és Információs Központ, Szob, 1993.
  • Ikvai Nándor (szerk.): Börzsöny néprajza. Studia Comitatensia V. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1977.
  • Liszka József: Leléd hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében. Népismereti Könyvtár 8. Dunaszerdahely, 1993.
  • Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Néprajzi Tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968.
  • Nyáry Albert: Mihálygerge népe. Ethnographia XVII. 1906. 288-298. oldal
  • Nyáry Albert: Mihálygerge népköltészete. Ethnographia 1910. 135-240; 348-357. oldal
  • Nyáry Albert: Piliny néprajzi vázlata. Néprajzi Értesítő X. 1909. 129-152. oldal
  • Schoen Arnold: Palóc népdalok (Ipolybalog). Budapest, 1911.
  • Török Gábor: A Börzsöny-vidék nyelvjárástörténetének települési háttere. Nyelvtudományi Értesítő 45. Budapest, 1964.
  • Zalabai Zsigmond: Hazahív a harangszó. Ipolypásztó népélete 1919-1945. Madách Kiadó, 1985.

Megosztás