A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

1

Kósa László: A „palóc kérdés” és a belső táji tagolódás [a témához tartozó részlet]
(in: Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji tagolódása Magyarországon (1880-1920). Jelenlévő Múlt, Planétás Kiadó, Budapest, 1998.)
[…] Az Ipoly völgyét nem lehet egységes néprajzi tájnak tekinteni. A jelentéktelen vízhozamú folyó nem alkalmas a vízi közlekedésre, tutajozásra sem, keleti-nyugati völgyére pedig a dél-északi irányú általános közlekedés nem támaszkodott. A Börzsöny lábánál fekvő Ipoly menti faluk életmódját befolyásolta a nem nagy kiterjedésű, de lakatlan sűrű erdőkkel borított hegység. Az erdei élet, faközelítés, gyűjtögetés archaikus vonásokat őrzött meg, különben a déli falvak kultúráját a századvégtől inkább a nyitottság, mint az elzárkózás jellemezte, amiről az építkezés, lakáskultúra, viselet polgárias formáinak példái tanúskodnak.
A közeli Garam-völgyi, bény-kéméndi „kurtaszoknyás” falucsoport pontos párhuzamaként az Ipoly torkolatvidékén is kialakult egy hét településből álló községcsoport (Ipolyszalka, Letkés, Helemba és szomszédaik), mely szokásaiban, parasztos viseletében és többé-kevésbé házassági kapcsolataiban is összetartott. Habár vásáros központjaik egyaránt Esztergom és Párkány voltak, és nem észak, hanem dél felé vonzották őket egyéb kulturális kötődéseik is, a közvetlen szomszédság ellenére az Ipoly mentiek jellegzetesen más női öltözetet, szembetűnően hosszabb szoknyát, színekben és formában mértéktartóbb darabokat hordtak. A férfiak viselete viszont szinte teljesen azonos volt: a századelőn már közeledtek a dísztelen polgárosult fekete ruhához, kezdték elhagyni a gatyát, és a módosabbak pantallót is öltöttek. Amennyire a kései rekonstrukció nyomán következtetni lehetett, a viselet régies rétege, a házivászonból varrott darabok kelet és észak felé mutató kapcsolatokról tanúskodtak, míg az 1880-as évek táján kialakult parasztos öltözködés polgárosultabb divatjaival a Kisalföld viseleteihez kötötte az Alsó-Ipoly menti községeket. Még egyszerűbb és polgárosultabb volt – valószínűleg a református vallás, valamint Budapest és Vác közelségének hatására – Szokolya és Diósjenő viselete. A mezővárosi múltú, túlnyomólag német lakta Nagymaros is mintát adott. Egy gazdasági szakíró a századvégen helytelenítve említi, hogy a szegényebb községek közé tartozó szintén német Zebegényben az asszonyok a nagymarosiak selyem-bársony pompás ünnepi ruháit utánozták. A városi települések piacot és munkalehetőséget kínáltak, de korszakunkban jelentékenyebb mezőgazdasági szakosodás a Börzsöny körül nem mutatkozott. Különösen elmondható ez az északi községekről, melyek megmaradtak a hagyományos fordulós szemtermelő gazdálkodásnál és istállózó állattartásnál, amellett, hogy – az említett módon – az erdő is hozzájárult megélhetésükhöz. Az építkezésben is találunk részint a Dunántúl és a Kisalföld felé mutató jelenségeket (pl. a szabadkéményes konyhát és a zöldcsempés szobai kályhát), részint városi eredetűnek mondható hatásokat (pl. a tisztaszoba a birtokos rétegnél már korszakunk elején általános lehetett, a faépítkezést fölváltotta a vályog és a tégla, megjelentek az eklektikus jellegű oromdíszek, Nagymaroson zárt földszintes beépítésű utcasorok voltak már a századelőn, a szabadkéményt külön fajta zárt kéményes tüzelőberendezésekre cserélték). A bútorozás is változott. A szoba díszének számító komáromi ládát a századelőtől váltotta föl a suplót és kaszni, de a berendezés alapja még a hagyományos diagonális maradt.

Martin György: Északnyugati dialektusterület

Az északnyugati dialektusterület magába foglalja a Szlovákia nyugati részén élő magyar népcsoportokat, a Nyitra-vidéki mátyusföldi, az Ipoly-vidéki, valamint a Nógrád megyei palócokat. E terület hagyományai a korai polgárosulás miatt ma már jellegtelen észak-dunántúli területeken (Komárom és a régi Esztergom megye) is folytatódtak. A nyugati palóc dialektushoz szervesen csatlakozik még a részben már Pest megye területére eső régies hagyományú Galga-vidék is. E táncdialektus keleti határa kb. a Mátra-vidéki palóc települések tájára esik. Az északnyugati és északkeleti dialektus tánckincse lényeges vonásokban tér el egymástól, mégpedig éppen abban, ami a nyugati és középső dialektusterületet különbözteti meg alapvetően egymástól. (Vö. a nyugati és középső terület általános jellemzésével.) Ez a dialektus több kisebb egységre osztható, sajátos jegyeik meghatározására azonban még nem vállalkozhatunk.

A megjelölt terület főbb tánctípusai a következők. A leánykörtáncoknak – mely az egész Felföldre jellemző általános táncfajta – az északnyugati dialektuson belül többfajta típusát és árnyalatát különböztetjük meg. Egyes változatok megőrizték a nagyböjthöz és a tavaszi falujáráshoz való kapcsolódás nyomait. A karikázó szerepében néhol vegyes párválasztó játékot találunk (pl. a mátyusföldi szinalázás). A gyermekjátékszerű formák és a gyermekdalok használata a felnőtt ifjúság körében már ritka az egész magyar nyelvterületen. A Komárom környéki Martoson élő, már fejlettebb, többrészes körtánc – az ún. kúria vagy pilikézés – is játékelemekkel színeződik (bújócska).Az északnyugati vidéken legáltalánosabb kétrészes (lassú és gyors) karikázókat mindig új stílusú dalok kísérik. Motívumkincsük igen egyszerű: a kört állandóan egy irányba forgató nyitó-záró lépés a lassúban, majd egyszerű „sergés” a frissben. A Galga-vidéki karikázók gyakran már a csárdás motívumaival kibővülve gazdagabb s egyben újabb karikázótípust jelentenek.A régi eszközös táncok nyomai rendszeresen feltűnnek, de nem olyan általánosak, mint a Dél-Dunántúlon. A keresztbotos kanásztánc és seprűtánc mellett sok az utalás a balaskával vagy bottal a kézben járt pásztortáncra is. Nógrádból a botos pásztortánc nővel járt változata is előkerült, mely pásztoraink körében ma már igen ritka. A mátyusföldi Tardoskeddről a pásztortáncok sajátos paraszti formáját ismerjük: a váskatáncot. (Váska = két végén láccal ellátott vízhordó rúd.) A kanásztánccal kapcsolódó ugrós tánctípus előfordulására e területről eddig csupán szórványos adataink vannak (Mátyusföld, Galga-vidék).A verbunk még megfigyelhető változatainak motívumkincse általában igen egyszerű, csak kivételesen gazdagabb (pl. Kéménd). A tánckezdő funkciójú, szóló vagy csoportos – {6-397.} mindig kötetlen formájú – verbunkokat a kísérődallamok nyomán nevezik el (pl. huszárverbunk, vasvári verbunk), melyek között személynevek is előfordulnak (Bábó verbunkja, Sallai verbunk).A csárdás táji változatai sajátos kettősséget mutatnak. A kétlépéses csárdás alkalmazására korlátozódó lassúval szemben a friss viszonylag gazdagabb. A régi friss csárdás fő – bukós vagy mártogatós – motívuma mellett a jellemző csalogatós párelengedést is itt őrzik a legszebb formákban. Figyelemre méltó, hogy észak felé haladva, a friss csárdásban fokozatos szürkülést tapasztalunk. A nyugati palócság legdélibb nyúlványán, a Galga-vidéken találhatók a leggazdagabb friss csárdás-változatok. Az északnyugati dialektus friss csárdásai túlnyomórészt lenthangsúlyosak, de Nógrádban néhol (Balassagyarmat környéke) már a középső dialektusterületre jellemző fenthangsúlyos csárdással is találkozunk.A dialektus délebbi részein egy olyan tánctípussal is találkozunk, mely nem jellemző az egész területre. Ez a tánc a Galga-vidéken és szegényesebb formáiban a nógrádi palócoknál található meg, mégpedig a lakodalmi vonulásokhoz, kísérésekhez és egyéb mulatsági alkalmakhoz fűződő mars (a Galga-vidéken druzsba táncnak is nevezik). A tánc északról délre haladva egyre gyakoribbá válik, s határozott karaktert ölt, motívumai s szerkezete megformáltabbnak tűnik.Az északnyugati dialektus sajátos lakodalmi tánca a menyasszonyfektető gyertyás tánc. A tánc zenéje, jellegzetes kísérődallamai (Mikor a menyasszonyt fektetni viszik… Az Árgyélus kismadár…) és koreográfiai sajátosságai (kötött, vonuló, ünnepélyes páros tánc vagy kígyózó labirintus forma), a gyertyahasználat módja egyrészt régi (18. század előtti) nyugat-európai táncdivatok hatására utalnak (vö. a nyugat- és közép-európai udvari gyertyástánc-adatokkal, továbbá az erdélyi fejedelmi udvarban járt fáklyás tánc leírásával). Másrészt szimbolikus jelentésével az ősi avató-tisztító szertartások és termékenységvarázslási rítusok körébe is illeszkedik. (A menyasszonyfektető gyertyás tánc végén a gyertyák eloltása egyrészt a szüzesség megszüntetését szimbolizálja, másrészt az égő gyertya menyasszony után való dobása és az eközbeni kiáltás – Szaporodjatok, mint a csicsóka! – a szokás termékenységet idéző célzatára utal.)Az északnyugati dialektus tánczenéjére az új stílus túlsúlya a jellemző. A csárdás, a verbunk és a karikázó dallamai mindig népzenénk újabb stílusrétegébe tartozó, énekelt népdalok. Régi táncdallamainknak két jellegzetes típusa azonban megtalálható ezen a területen is: mégpedig az ún. dudanóták és a kanásznóták. A dudanóták itt a friss csárdás régi kísérődallamai, a kanásznóták pedig a pásztortáncmaradványokhoz kapcsolódnak. Az északnyugati kanásznóták között gyakoribbak a kétsoros ún. féldallamok, mint másutt. A kanásznóta egyik jellemző táji típusa egybevág a szlovák pásztortánc, az odzemok dallamával.A nyugati terület általános jellemzésekor említett sajátos táncrend (verbunk, friss) és a vasárnapi, mulatságon kívül szabadban való táncolás régies vonásai e területnek. A tánciskola viszonylag késői megjelenése a (Galga-vidéken pl. csak a húszas években) kedvez a hagyományok fennmaradásának. A tánc fő helye itt is a kocsma, de az utolsó évtizedekben még inkább éltek a szabadban való táncolás alkalmai, mint a Dunántúlon.Az eddigi – még eléggé hiányos – gyűjtések alapján úgy látszik, hogy délről észak felé haladva a tánckincs szegényesebbé, egyszerűbbé válik, nyugat felé viszont ismét gazdagabb. Az északnyugati dialektus tánckultúrájában feltételezhető szlovák színezőhatás mibenlétét jelenlegi ismereteink alapján egyelőre még nem tudjuk ténylegesen lemérni, {6-398.} mert az e területen élő szlovákság tánckincsének, tánckultúrájának magyartól eltérő, sajátos vonásai alig mutatkoznak.

2

Irodalom

  • Ág Tibor: Bartók Béla Ipolyságon. Cserkész II. 1991. 8. sz. 8. oldal
  • Bali János: A Börzsöny-vidéki málnatermelő táj gazdaságnéprajza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005.
  • Börzsöny néprajza. Szentendre, 1977.
  • Csáky Károly: Adalékok Györffy István Ipoly menti kapcsolataihoz. In: Szülőföldi vallomások. Madách Könyv- és Lapkiadó, Pozsony, 1989. 84-90. oldal.
  • Csáky Károly: Az egyházi anyakönyvek halállal kapcsolatos feljegyzései az Ipoly mentén. Néprajzi Látóhatár VII. évf., 1998/3-4. 145-157. oldal
  • Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban. In: Hagyományőrző és változó települések. A Felvidék Művelődéstörténeti Enciklopédiája 5. KT. Könyv- és Lapkiadó Kft., Komárom, 2004. 222-298. oldal
  • Csáky Károly: 20. századi gyógyítók néhány Ipoly menti faluban. In: Hagyományőrző és változó települések. A Felvidék Művelődéstörténeti Enciklopédiája 5. KT Könyv- és Lapkiadó Kft., Komárom, 2004. 151-161. oldal
  • Csáky Károly: A gyermek népi gyógyítása az Ipoly mentén. In: Halász Péter (szerk.): A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 1991. 633-638. oldal
  • Csáky Károly: Az Ipoly menti népi műveltség tükörcserepei. In: Hagyományőrző és változó települések. A Felvidék Művelődéstörténeti Enciklopédiája 5. KT Könyv- és Lapkiadó Kft., Komárom, 2004. 295-298. oldal
  • Csáky Károly: Ipoly-völgyi adatok a párválasztás szokásaihoz és a lakodalom hiedelmeihez. Néprajzi Látóhatár I. évf., 1992/3-4. 44-52. oldal
  • Csáky Károly: „Nem halt meg, csak alszik”. A halottkultusz és a temetéssel kapcsolatos szokások és hiedelmek a Középső-Ipoly mentén. Dunaszerdahely, 1999.
  • Csáky Károly: Néprajzi-honismereti írások az Ipoly mentéről. In: Folklór és Etnográfia 102. (szerk.: Ujváry Zoltán.) Debrecen, 2000.
  • Danis Ferenc: Ipolyság. Komárom, 2005.
  • E. Fehér Julianna: Adatok Bernecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához. Néprajzi Közlemények 3-4. 1957. 267-292. oldal
  • Erdélyi Zoltán: Faközelítés a Bernecebaráti környéki erdőkben. A „román szánkó”. Ethnographia LXIX. 1958. 381-408. oldal
  • Fábián Gyula: Síkdíszítő művészet az Ipoly mentén. Néprajzi Értesítő XVII. évf., 1916. 52-72. oldal
  • Gönyey (Ébner) Sándor: Ősfoglalkozások a Börzsöny hegységben. Néprajzi Értesítő XXVII. 1935. 97-99. oldal
  • Gunda Béla: Szlovák népi kapcsolatok a Garam és Ipoly menti magyarsággal. In: Temessy Győző (szerk.): Földrajzi zsebkönyv. Budapest, 1940. 170-174. oldal
  • Györffy István: Az Ipoly menti halászat. Néprajzi Értesítő XXV. évf., 1933. 25-28. oldal
  • Györffy István: Kanász hangverseny. Honti Lapok XVI. 47. sz. 4.
  • Györffy István: Kanászhangverseny Ipolyságon. Vasárnapi Újság LVII. 50. sz. 1034-1035. oldal
  • Hála József: A Börzsöny vidéki kőbányászat és kőhasznosítás a XIX-XX. században. Dissertationes Ethnographicae 6. ELTE Néprajzi Tanszék, Budapest, 1987.
  • Hála József – Mándli Gyula – Zomborka Márta: Börzsönyvidék. Történeti és néprajzi tanulmányok. Érdy János Könyvtár és Információs Központ, Szob, 1993.
  • Ikvai Nándor (szerk.): Börzsöny néprajza. Studia Comitatensia V. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1977.
  • Liszka József: Leléd hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében. Népismereti Könyvtár 8. Dunaszerdahely, 1993.
  • Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Néprajzi Tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968.
  • Nyáry Albert: Mihálygerge népe. Ethnographia XVII. 1906. 288-298. oldal
  • Nyáry Albert: Mihálygerge népköltészete. Ethnographia 1910. 135-240; 348-357. oldal
  • Nyáry Albert: Piliny néprajzi vázlata. Néprajzi Értesítő X. 1909. 129-152. oldal
  • Schoen Arnold: Palóc népdalok (Ipolybalog). Budapest, 1911.
  • Török Gábor: A Börzsöny-vidék nyelvjárástörténetének települési háttere. Nyelvtudományi Értesítő 45. Budapest, 1964.
  • Zalabai Zsigmond: Hazahív a harangszó. Ipolypásztó népélete 1919-1945. Madách Kiadó, 1985.

Hanglemezek:

  • Magyar Népzenei Antológia, Digitális összkiadás. MTA. Bölcsészettudományi Kutatóközpont – FolkEurópa Kiadó. 2012. – 1. Tánczene, 2. Felföld.
Filmek MTA ZTI BTK - Filmtár
  • Dejtár (Nógrád vm.) 1951. (lassú csárdás; friss csárdás; menyasszonyfektető gyertyás tánc; karikázó; kendőtánc) Ft.95.
  • Deménd/Demandice, Szlovákia (Hont vm.) 1972. (Lázár vedd fel; Méz, méz, termett méz; Csillag Julis; Ninive; Fürdik a kácsa; Újvár, újvár; Ŭlicska ŭli; Ispiláng, ispiláng; Bújj-bújj zöldág; gazdasszonytánc; lassú csárdás; friss csárdás; tapsikoló) Ft.789.
  • Deménd; Százd; Ipolypásztó; Szete; Lontó; Pereszlény, Ipolyszakállos; Ipolybél/ Deménd; Sazdice; Pastovce; Kubáňovo; Lontov; Preseľany nad Ipľom, Ipeľský Sokolec; Bielovce, Szlovákia (Hont vm.) 1989. (karikázó; padegatta; magyar csárdás; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; magyar kettős; pulyka; polka; gazdasszonytánc) Ft.1338.
  • Ipolybalog/Balog nad Ip’lom, Szlovákia (Hont vm.) 1979. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; női szóló; polgári társastánc) Ft.1039.
  • Ipolybél; Deménd; Százd; Ipolypásztó; Szete; Lontó; Pereszlény, Ipolyszakállos / Bielovce; Deménd; Sazdice; Pastovce; Kubáňovo; Lontov; Preseľany nad Ipľom, Ipeľský Sokolec, Szlovákia (Hont vm.) 1989. (karikázó; padegatta; magyar csárdás; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; magyar kettős; pulyka; polka; gazdasszonytánc) Ft.1338.
  • Ipolydamásd (Hont vm.) 1952. Ft.151.
  • Ipolykér; Szécsénykovácsi; Ipolyvarbó; Ipolynyék/ Kiarov; Kováčovce; Vrbovka; Vinica, Szlovákia (Hont vm.) 1984. (karéj; karéjba táncolni; karikázó; falukerülés; oláhtánc; gólyatánc; dudatánc; csikóstánc; csikóstánc frisse; lassú csárdás; friss csárdás; verbunk; kendős tánc; lakodalmi jelenetek; körcsárdás; gyertyás tánc; vőfélytánc) Ft.1183.
  • Ipolynyék, Ipolykér; Szécsénykovácsi; Ipolyvarbó / Vinica, Kiarov; Kováčovce; Vrbovka, Szlovákia (Hont vm.) 1984. (karéj; karéjba táncolni; karikázó; falukerülés; oláhtánc; gólyatánc; dudatánc; csikóstánc; csikóstánc frisse; lassú csárdás; friss csárdás; verbunk; kendős tánc; lakodalmi jelenetek; körcsárdás; gyertyás tánc; vőfélytánc) Ft.1183.
  • Ipolypalást, Szirénfalva/Plástovce, Ptruksa (Hont, Ung vm.) 1968. (karikázó, csárdás, vonulás) Ft.635.
  • Ipolypásztó; Szete; Lontó; Pereszlény, Ipolyszakállos; Ipolybél; Deménd; Százd/ Pastovce; Kubáňovo; Lontov; Preseľany nad Ipľom, Ipeľský Sokolec; Bielovce; Deménd; Sazdice, Szlovákia (Hont vm.) 1989. (karikázó; padegatta; magyar csárdás; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; magyar kettős; pulyka; polka; gazdasszonytánc) Ft.1338.
  • Ipolyszakállos; Kéménd; Lontó; Marosfalva, Szeszta/ Ipel’sky Sokolec, Kamenín, Lontov, Marusová, Cestice, Szlovákia (Gömör és Kishont, Hont, Bars vm.) 1975. (kanásztánc; csárdás; polgári társastánc; körtánc; lassú csárdás; friss csárdás; padegatta; gólya; Ritka búza; karikázó) Ft.918.
  • Ipolyszakállos; Ipolybél; Deménd; Százd; Ipolypásztó; Szete; Lontó; Pereszlény/ Ipeľský Sokolec; Bielovce; Deménd; Sazdice; Pastovce; Kubáňovo; Lontov; Preseľany nad Ipľom, Szlovákia (Hont vm.) 1989. (karikázó; padegatta; magyar csárdás; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; magyar kettős; pulyka; polka; gazdasszonytánc) Ft.1338.
  • Ipolyszalka, Martos/Salka, Martovce, Szlovákia (Hont vm.) 1980. (körcsárdás; csárdás; friss; bukós; lassú; ugrós) Ft.1059.
  • Ipolyvarbó; Ipolynyék, Ipolykér; Szécsénykovácsi / Vrbovka; Vinica, Kiarov; Kováčovce, Szlovákia (Hont vm.) 1984. (karéj; karéjba táncolni; karikázó; falukerülés; oláhtánc; gólyatánc; dudatánc; csikóstánc; csikóstánc frisse; lassú csárdás; friss csárdás; verbunk; kendős tánc; lakodalmi jelenetek; körcsárdás; gyertyás tánc; vőfélytánc) Ft.1183.
  • Középtúr/Stredné Turovce, Szlovákia (Hont vm.) 1977. (duda-hangszerjáték, ének) Ft.954.
  • Lontó; Marosfalva, Szeszta; Ipolyszakállos; Kéménd/ Lontov, Marusová, Cestice, Ipel’sky Sokolec, Kamenín, Szlovákia (Gömör és Kishont, Hont, Bars vm.) 1975. (kanásztánc; csárdás; polgári társastánc; körtánc; lassú csárdás; friss csárdás; padegatta; gólya; Ritka búza; karikázó) Ft.918.
  • Lontó; Pereszlény, Ipolyszakállos; Ipolybél; Deménd; Százd; Ipolypásztó; Szete/ Lontov; Preseľany nad Ipľom, Ipeľský Sokolec; Bielovce; Deménd; Sazdice; Pastovce; Kubáňovo, Szlovákia (Hont vm.) 1989. (karikázó; padegatta; magyar csárdás; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; magyar kettős; pulyka; polka; gazdasszonytánc) Ft.1338.
  • Palást/Plástovce, Szlovákia (Hont vm.) 1967. (duda-hangszerjáték, ének) Ft.619.
  • Pereszlény, Ipolyszakállos; Ipolybél; Deménd; Százd; Ipolypásztó; Szete; Lontó/ Preseľany nad Ipľom, Ipeľský Sokolec; Bielovce; Deménd; Sazdice; Pastovce; Kubáňovo; Lontov, Szlovákia (Hont vm.) 1989. (karikázó; padegatta; magyar csárdás; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; magyar kettős; pulyka; polka; gazdasszonytánc) Ft.1338.
  • Százd; Ipolypásztó; Szete; Lontó; Pereszlény, Ipolyszakállos; Ipolybél; Deménd/ Sazdice; Pastovce; Kubáňovo; Lontov; Preseľany nad Ipľom, Ipeľský Sokolec; Bielovce; Deménd, Szlovákia (Hont vm.) 1989. (karikázó; padegatta; magyar csárdás; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; magyar kettős; pulyka; polka; gazdasszonytánc) Ft.1338.
  • Szeszta; Ipolyszakállos; Kéménd; Lontó; Marosfalva/Cestice, Ipel’sky Sokolec, Kamenín, Lontov, Marusová, Szlovákia (Gömör és Kishont, Hont, Bars vm.) 1975. (kanásztánc; csárdás; polgári társastánc; körtánc; lassú csárdás; friss csárdás; padegatta; gólya; Ritka búza; karikázó) Ft.918.
  • Szécsénykovácsi; Ipolyvarbó; Ipolynyék, Ipolykér / Kováčovce; Vrbovka; Vinica, Kiarov, Szlovákia (Hont vm.) 1984. (karéj; karéjba táncolni; karikázó; falukerülés; oláhtánc; gólyatánc; dudatánc; csikóstánc; csikóstánc frisse; lassú csárdás; friss csárdás; verbunk; kendős tánc; lakodalmi jelenetek; körcsárdás; gyertyás tánc; vőfélytánc) Ft.1183.
  • Szete; Lontó; Pereszlény, Ipolyszakállos; Ipolybél; Deménd; Százd; Ipolypásztó/ Kubáňovo; Lontov; Preseľany nad Ipľom, Ipeľský Sokolec; Bielovce; Deménd; Sazdice; Pastovce, Szlovákia (Hont vm.) 1989. (karikázó; padegatta; magyar csárdás; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; magyar kettős; pulyka; polka; gazdasszonytánc) Ft.1338.


Megosztás