A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

Kósa László: Gyergyó
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Gyegyó: a Maros Keleti-Kárpátok és a Görgényi-havasok által közrefogott felső medencéje. Központi helye Gyergyószentmiklós. Erdélynek a magyarság által legkésőbben megtelepült területei közé tartozik (12-13. sz.). Gyergyószék néven a Székelyföld széki beosztásában Csíkszékhez tartozott. Lakói székelyek. Kisebb román lakossága 18. sz. -i földesúri telepítés. Népességileg ~ -hoz kapcsolódnak a Gyergyói havasok közeli szűk medencéi (Borszék, Bélbor, Tölgyes), melyeknek erdei munkával és állattartással foglalkozó magyar és román lakossága van.

Irodalom
  • Bakó Terézia – Bakó László: Keresztszemesek (Gyergyókilyénfalvi gyűjtés). Bucureşti, 1983.
  • Garda Dezső: Gyergyó a történelmi idő vonzásában. Székelyudvarhely, 1992.
  • Gergely Katalin: „Sátorát letettem a romló testemnek…” Halottas és temetkezési szokások Gyergyószentmiklóson. Csíkszereda, 2000.
  • Kovács Ferenc: Erdei famegmunkáló eszközök Gyergyócsomafalván. Erdélyi Múzeum XXXIX. 1934. 137-142. oldal
  • Magyari András: Gyergyóalfalu a történelem sodrában. Csíkszereda, 1997.
  • Rab János: Népi növényismeret a Gyergyói-medencében. Csíkszereda, 2001.
  • Tarisznyás Márton: Gyergyó történeti néprajza. Tíz tanulmány. Bukarest, 1982.
Megosztás