A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

1

Filep Antal: Cserhát
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Cserhát: a Börzsöny, Naszály és Mátra hegység, illetve az Ipoly és a Zagyva völgye közötti dombos-hegyes vidék tájneve. Nagy része Nógrád megyéhez tartozik. Eredeti zárt, lombos erdőtakarója a középkor folyamán már népes területté vált. Északi szegélye előtt kezdődött a honfoglalás után a magyar nyelvterület határa. A török hódoltság során lakossága rendkívüli mértékben elpusztult. A 17. századtól, de legfőképpen a 18. sz. folyamán a túlélő magyar lakosság mellé újabb magyarok és szlovákok telepedtek, elsősorban a szomszédos védettebb megyékből, illetve magának Nógrádnak szerencsésebb fekvésű északi vidékeiről. A középkori lakosság nagy része a reformációhoz csatlakozott. Noha a 17-18. sz.-i telepítések folyamán lezajlott migráció egyik előidézője az ellenreformációs intézkedések voltak, fennmaradtak protestáns gyülekezetek is, sőt a 18. sz.-i telepítések során újak keletkeztek. Népi kultúráját a 19. század végén, a 20. sz. első felében a gyorsan kibontakozó urbanizáció mellett is fennmaradó színes népviseletek (Hollókő, Rimóc, Buják), sok archaizmust őrző szigetek jellemzik. A 19. század folyamán feltárt bányái mellett meg kell említeni a középkor óta országos jelentőségű Romhány községi tűzálló agyagbányáit. Többek között itt termelték az üveghuták ellátásához szükséges tűzálló anyagot is. A ~ vidékének népét a néprajzi irodalom általában a palócok közé sorolja, jóllehet a szomszédos Mátra környéki, szintén palócnak tartott magyarságtól sok vonásban különbözik. Közigazgatási és vásári központjai Balassagyarmat, Vác, Hatvan, Pásztó és az új ipari centrum, Salgótarján a terület szélén, a folyóvölgyekben fekszenek.

Martin György: Északnyugati dialektusterület

Az északnyugati dialektusterület magába foglalja a Szlovákia nyugati részén élő magyar népcsoportokat, a Nyitra-vidéki mátyusföldi, az Ipoly-vidéki, valamint a Nógrád megyei palócokat. E terület hagyományai a korai polgárosulás miatt ma már jellegtelen észak-dunántúli területeken (Komárom és a régi Esztergom megye) is folytatódtak. A nyugati palóc dialektushoz szervesen csatlakozik még a részben már Pest megye területére eső régies hagyományú Galga-vidék is. E táncdialektus keleti határa kb. a Mátra-vidéki palóc települések tájára esik. Az északnyugati és északkeleti dialektus tánckincse lényeges vonásokban tér el egymástól, mégpedig éppen abban, ami a nyugati és középső dialektusterületet különbözteti meg alapvetően egymástól. (Vö. a nyugati és középső terület általános jellemzésével.) Ez a dialektus több kisebb egységre osztható, sajátos jegyeik meghatározására azonban még nem vállalkozhatunk.

A megjelölt terület főbb tánctípusai a következők. A leánykörtáncoknak – mely az egész Felföldre jellemző általános táncfajta – az északnyugati dialektuson belül többfajta típusát és árnyalatát különböztetjük meg. Egyes változatok megőrizték a nagyböjthöz és a tavaszi falujáráshoz való kapcsolódás nyomait. A karikázó szerepében néhol vegyes párválasztó játékot találunk (pl. a mátyusföldi szinalázás). A gyermekjátékszerű formák és a gyermekdalok használata a felnőtt ifjúság körében már ritka az egész magyar nyelvterületen. A Komárom környéki Martoson élő, már fejlettebb, többrészes körtánc – az ún. kúria vagy pilikézés – is játékelemekkel színeződik (bújócska).Az északnyugati vidéken legáltalánosabb kétrészes (lassú és gyors) karikázókat mindig új stílusú dalok kísérik. Motívumkincsük igen egyszerű: a kört állandóan egy irányba forgató nyitó-záró lépés a lassúban, majd egyszerű „sergés” a frissben. A Galga-vidéki karikázók gyakran már a csárdás motívumaival kibővülve gazdagabb s egyben újabb karikázótípust jelentenek.A régi eszközös táncok nyomai rendszeresen feltűnnek, de nem olyan általánosak, mint a Dél-Dunántúlon. A keresztbotos kanásztánc és seprűtánc mellett sok az utalás a balaskával vagy bottal a kézben járt pásztortáncra is. Nógrádból a botos pásztortánc nővel járt változata is előkerült, mely pásztoraink körében ma már igen ritka. A mátyusföldi Tardoskeddről a pásztortáncok sajátos paraszti formáját ismerjük: a váskatáncot. (Váska = két végén láccal ellátott vízhordó rúd.) A kanásztánccal kapcsolódó ugrós tánctípus előfordulására e területről eddig csupán szórványos adataink vannak (Mátyusföld, Galga-vidék).A verbunk még megfigyelhető változatainak motívumkincse általában igen egyszerű, csak kivételesen gazdagabb (pl. Kéménd). A tánckezdő funkciójú, szóló vagy csoportos – {6-397.} mindig kötetlen formájú – verbunkokat a kísérődallamok nyomán nevezik el (pl. huszárverbunk, vasvári verbunk), melyek között személynevek is előfordulnak (Bábó verbunkja, Sallai verbunk).A csárdás táji változatai sajátos kettősséget mutatnak. A kétlépéses csárdás alkalmazására korlátozódó lassúval szemben a friss viszonylag gazdagabb. A régi friss csárdás fő – bukós vagy mártogatós – motívuma mellett a jellemző csalogatós párelengedést is itt őrzik a legszebb formákban. Figyelemre méltó, hogy észak felé haladva, a friss csárdásban fokozatos szürkülést tapasztalunk. A nyugati palócság legdélibb nyúlványán, a Galga-vidéken találhatók a leggazdagabb friss csárdás-változatok. Az északnyugati dialektus friss csárdásai túlnyomórészt lenthangsúlyosak, de Nógrádban néhol (Balassagyarmat környéke) már a középső dialektusterületre jellemző fenthangsúlyos csárdással is találkozunk.A dialektus délebbi részein egy olyan tánctípussal is találkozunk, mely nem jellemző az egész területre. Ez a tánc a Galga-vidéken és szegényesebb formáiban a nógrádi palócoknál található meg, mégpedig a lakodalmi vonulásokhoz, kísérésekhez és egyéb mulatsági alkalmakhoz fűződő mars (a Galga-vidéken druzsba táncnak is nevezik). A tánc északról délre haladva egyre gyakoribbá válik, s határozott karaktert ölt, motívumai s szerkezete megformáltabbnak tűnik.Az északnyugati dialektus sajátos lakodalmi tánca a menyasszonyfektető gyertyás tánc. A tánc zenéje, jellegzetes kísérődallamai (Mikor a menyasszonyt fektetni viszik… Az Árgyélus kismadár…) és koreográfiai sajátosságai (kötött, vonuló, ünnepélyes páros tánc vagy kígyózó labirintus forma), a gyertyahasználat módja egyrészt régi (18. század előtti) nyugat-európai táncdivatok hatására utalnak (vö. a nyugat- és közép-európai udvari gyertyástánc-adatokkal, továbbá az erdélyi fejedelmi udvarban járt fáklyás tánc leírásával). Másrészt szimbolikus jelentésével az ősi avató-tisztító szertartások és termékenységvarázslási rítusok körébe is illeszkedik. (A menyasszonyfektető gyertyás tánc végén a gyertyák eloltása egyrészt a szüzesség megszüntetését szimbolizálja, másrészt az égő gyertya menyasszony után való dobása és az eközbeni kiáltás – Szaporodjatok, mint a csicsóka! – a szokás termékenységet idéző célzatára utal.)Az északnyugati dialektus tánczenéjére az új stílus túlsúlya a jellemző. A csárdás, a verbunk és a karikázó dallamai mindig népzenénk újabb stílusrétegébe tartozó, énekelt népdalok. Régi táncdallamainknak két jellegzetes típusa azonban megtalálható ezen a területen is: mégpedig az ún. dudanóták és a kanásznóták. A dudanóták itt a friss csárdás régi kísérődallamai, a kanásznóták pedig a pásztortáncmaradványokhoz kapcsolódnak. Az északnyugati kanásznóták között gyakoribbak a kétsoros ún. féldallamok, mint másutt. A kanásznóta egyik jellemző táji típusa egybevág a szlovák pásztortánc, az odzemok dallamával.A nyugati terület általános jellemzésekor említett sajátos táncrend (verbunk, friss) és a vasárnapi, mulatságon kívül szabadban való táncolás régies vonásai e területnek. A tánciskola viszonylag késői megjelenése a (Galga-vidéken pl. csak a húszas években) kedvez a hagyományok fennmaradásának. A tánc fő helye itt is a kocsma, de az utolsó évtizedekben még inkább éltek a szabadban való táncolás alkalmai, mint a Dunántúlon.Az eddigi – még eléggé hiányos – gyűjtések alapján úgy látszik, hogy délről észak felé haladva a tánckincs szegényesebbé, egyszerűbbé válik, nyugat felé viszont ismét gazdagabb. Az északnyugati dialektus tánckultúrájában feltételezhető szlovák színezőhatás mibenlétét jelenlegi ismereteink alapján egyelőre még nem tudjuk ténylegesen lemérni, {6-398.} mert az e területen élő szlovákság tánckincsének, tánckultúrájának magyartól eltérő, sajátos vonásai alig mutatkoznak.

2

Irodalom

  • Flórián Márta: Rimóc népviselete. Balassagyarmat, 1966.
  • Flórián Márta: A paraszti ruházat változása Nógrád megyében. Néprajzi Értesítő 1970. 85-97. oldal
  • Kiskéri Balogh István: Cserháti néprajzi adatok. Ethnographia 1898. 128-135. oldal
  • Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe. Cserépfalvi, Budapest, 1938.
  • Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. Salgótarján, 1984. 265-317. oldal
  • Zólyomi József: Észak-Cserhát állattartásának másfél százada. Agrártörténeti Szemle X. 1968. 339-478. oldal

Hanglemezek:

  • Magyar Népzenei Antológia, Digitális összkiadás. MTA. Bölcsészettudományi Kutatóközpont – FolkEurópa Kiadó. 2012. – 1. Tánczene, 2. Felföld.

Filmek MTA BTK ZTI - Filmtár
  • Buják (Nógrád vm.) 1952. (karéj; karéjozó; karikázó; verbunk; csárdás) Ft.158.
  • Buják; Szenyér; Boldog (Nógrád; Somogy; Heves vm.) 1936. (friss csárdás; üveges tánc; faluképek; leányjáték; magyar kettős; gólya) Ft.357.
  • Dejtár (Nógrád vm.) 1951. (lassú csárdás; friss csárdás; menyasszonyfektető gyertyás tánc; karikázó; kendőtánc) Ft.95.
  • Érsekvadkert (Nógrád vm.) n.i. (kanásztánc; juhásztánc; ugrós) Ft.376.
  • Érsekvadkert (Nógrád vm.) 1940. (templomi körmenet; gyertyás tánc; húsvéti életképek) Ft.756.
  • Hollókő; Rimóc, Nógrádsipek;  (Nógrád vm.) 1984. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; kapus játék; fiatal halott temetése) Ft.1178.
  • Nógrádmegyer (Nógrád vm.) 1954. (pásztortánc; páros tánc) Ft.297.
  • Nógrádmegyer (Nógrád vm.) 1968. (dudajáték; női szóló; páros juhásztánc; kanásztánc; juhásztánc; csapásoló) Ft.627.
  • Nógrádsipek; Hollókő; Rimóc (Nógrád vm.) 1984. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; kapus játék; fiatal halott temetése) Ft.1178.
  • Őrhalom (Nógrád vm.) 1952. (faluképek; bige körből; páros bige; kotló és kánya; Bújj-bújj zöldág; csőszjáték; Fehér liliomszál; Hogy a kakas; Cikka ide párom; mancsozás) Ft.155.
  • Rapp (Nógrád vm.) 1990. (Furulyás játéka) Ft.1387.
  • Rimóc (Nógrád vm.) 1956. (csárdás; karikázó; lakodalmi mars; menyecskék körtánca; lányok körtánca) Ft.347.
  • Rimóc (Nógrád vm.) 1984. (sarkantyús; lassú csárdás; friss csárdás; fenyegetős játék; karikázó; falukerülő játék) Ft.1164.
  • Rimóc, Nógrádsipek; Hollókő; (Nógrád vm.) 1984. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; kapus játék; fiatal halott temetése) Ft.1178.
  • Vizslás (Nógrád vm.) 1951. (csárdás; sergés; friss; karikázó; verdungos; férfi szóló) Ft.121.

YouTube és egyéb filmek
  • Mohora Ft.929.23 – Karéj(karikázó) 
  • Nógrádmegyer Ft.627.6 – Páros juhásztánc 
  • Nógrádmegyer Ft.627.7 – Juhásztánc 
  • Rimóc Ft.1164.5 – Lassú és friss csárdás 
  • Rimóc – Verbunk és csárdás 



Megosztás