A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

Kósa László: Barkók
(in: Kósa László–Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Barkók: néprajzi csoport, Borsod, Nógrád, Gömör és Heves megye határvidékén. A Sajótól délnyugatra a Zagyva forrásvidékéig a Rima, a Hangony és a Hódos patakok mentén, illetve ezek közvetlen környékén fekvő mintegy ötven falu népe. A ~ nevének eredete ismeretlen. Az írásos források a múlt század elején kezdték használni. Olykor gúnynévként is szerepelt, de inkább megkülönböztető név a gömöri-borsodi, részben eredetileg református kisnemes, ill. a katolikus, eredetileg jobbágyparaszt magyarok között, s egyben kulturális különbségek kifejezője. A ~-at a magyar néprajztudomány gyakorta a palócokkal együtt, vagy azok egyik ágaként tárgyalta. A ~-lakta vidék a honfoglalás óta folyamatosan magyar népességű terület. A falvak többsége irtáseredetű. A lombos erdőktől elhódított gyengébb minőségű szántókon az önellátást sem mindig biztosító földművelés alakult ki. A legutóbbi időkig az erdei legelőket hasznosító állattartás jelentette a vidék legértékesebb gazdasági ágazatát (sertés, juh, szarvasmarha). A városoktól távol eső, elzárt völgyekben fekvő barkó falvak a 20. sz.-ig archaikus népi kultúrát őriztek meg. A vidék központja a rövid városi múltra visszatekintő Ózd. Nevezetes falvai: Domaháza, Hangony, Csokvaomány, Csernely, Szentsimon.

Irodalom

  • Fügedi Márta: A barkó rókaprémes mente viseletéhez. A Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. Miskolc, 1991. 280-284. oldal
  • Paládi-Kovács Attila: A barkó etnikai csoport. Műveltség és Hagyomány X. 1968. 175-218. oldal
  • Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe. Miskolc, 1982.

Megosztás