A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

1

Kósa László: A „palóc kérdés” és a belső táji tagolódás [a témához tartozó részlet]
(in: Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1182-1920). Jelenlévő Múlt, Planétás Kiadó, Budapest, 1998.)
[...] A határozott kulturális választónak mondott Sajótól és a Rima völgyétől északra, Gömör magyarlakta tájai domborzatilag hasonlítanak a Mátra és Bükk északi előteréhez, de ez a dombvidék a múlt század végén kevésbé erdősödött, településhálózata pedig sűrűbb. A népi kultúrát formáló tényezők közül szembeötlő a katolikus barkóság szomszédságában a protestáns többség (a magyarok jórészt reformátusok, a szlovákok evangélikusok) és a táj természeti adottságaival összefüggő eltérő gazdasági szerkezet. 1867-ben valószínűleg Csaplovics sokat idézett mondata után fogalmazott a következőképpen Hunfalvy János: „Nem túlzott az állítás, hogy Gömör megye Magyarország kicsinyben”. Nem boncolgatta, mit ért ezen. Nyilván az általa közreadott megyeleírást szánta bizonyítékul. Újabb negyven esztendő múlva a millenniumi megyei monográfia előszavában Andrássy Géza gróf már így írt: „Mi, gömöriek szeretjük szűkebb hazánkat ’Kis-Magyarországnak’ nevezni, mert ami kincsek hazánk egyes vidékein elszórva találhatók, azok mind megvannak nálunk kicsiben.” Gömörben valóban adva voltak a folyó menti termékeny síkságok, lankák és magas hegyek, kisebb-nagyobb falvak és városok, különféle gyáriparok és bányák, hatalmas erdőségek. Ezek közül a XIX. század első felében a korai iparosodás emelkedett országos hírnévre. „A nemzeti ipart tekintvén, Gömör a legelső magyarországi megyék közt fénylik” – írta Fényes Elek 1837-ben. A korai iparosodás népéletbeli hatását nem kutatták. Azonban megkockáztathatjuk a föltevést, hogy miként az Alföldön a XIX. század első felének extenzív mezőgazdasági termelésének fellendítő hatása még a századvégi mezővárosi kultúrán is érződött, hasonlóan tulajdoníthatjuk a század második felének módosabb gömöri parasztépítkezését és a viseletet az itteni korábbi prosperitásnak.
Már korszakunkat közvetlenül megelőzően épültek nagyobb számban kéményes, oszlopos tornácos, oromfalas vakolatdíszes, provinciális klasszicista stílusjegyeket viselő lakóházak. Számuk a szobai kürtős kemencés lakókamrás faházak ellenében a századfordulóig jelentősen megnövekedett. Előképük pontosan megragadható. 1790 és 1860 között Gömörben föltűnően nagy számmal épültek klasszicista stílusban különböző rendeltetésű köz- és rangosabb magánépületek (templomok, kastélyok, üzemek, városházák). Ezeknek anyagi és technikai fedezetét – biztosra vehetjük, hogy – az említett ipari fellendülés nyújtotta. Az 1867-ben készült viseletleírás szerint a vászon és a kékposztó uralkodott az anyagok között. A női ruházatot fekete csipkék, aranyos-ezüstös főkötő egészítették ki. A férfiak téli öltözete zsinóros ruha volt, hordtak cifraszűrt is. A nők ékességéül a rókaprémes szintén zsinóros mente szolgált. Negyven évvel később gyári anyagok és polgárias divatok nagyarányú előretöréséről olvashatunk. Délen hordják a cifraszűrt vagy a gubát, az idősebb asszonyok őrzik a rókaprémes mentét, de nem alakultak ki a hevesihez és nógrádihoz hasonló, színes parasztos viseletek. Az etnográfus mindössze hét községet sorolt föl, ahol a lányok még csizmát húznak ünnepkor, egyébként mindenütt cipellő járja, ami a kivetkőzés jelzője. Szembetűnőbb a fejlődés irányvonala, ha mindkétszer az észak-gömöri szlovákok hagyományos öltözködésével hasonlítjuk össze a magyarokat. A 60-as években a szlovák viselet még nagyobbára háziipari anyagokból készült, a századelőn viszont tradicionálisabb formáival emlékeztet a négy évtizeddel korábbi magyar öltözködésre, de annál parasztosabb, színesebb. A viselet mellett említhető, hogy a régies felföldi hímzések helyébe, melyek egyik törzsterülete volt Gömör, nem léptek új stílusú paraszti hímzések. A szövegfolklórt, a népzenét és a néptáncot viszont itt is, akár a déli szomszédságban, teljesen az új stílusok uralták, bár még a kései gyűjtések során is kerültek elő archaikus darabok. A társadalmi változások lelassulására utal, hogy a falusi közösségekben a jelentékeny számú gömöri kisnemesség leszármazottai korszakunkon jóval túlnyúlóan is tartották a tekintélyüket. Házassági elkülönülésük, általában a származásbeli megkülönböztetés a volt jobbágyok utódaitól, szívósan élt. Egyidejűleg azonban sok helyen a viseletben, építkezésben, lakáskultúrában a polgárias és urbanizáltabb formák meghonosítói voltak.
Fölvetődik a kérdés: a mezőgazdasági lakosság hogyan élvezhette az ipari föllendülést? Gömör lapályosabb részei jó gabonatermők, de arról nem tudunk, hogy búzát nagyobb távolságra piacra szállítottak volna. Valószínű azonban, hogy a hegyvidéki ipari települések ellátásban vettek részt. Rudna bányászfaluban például a bányászok is gazdálkodtak, de a parasztokkal együttesen sem tudták szükségleteiket előteremteni. A külső ellátás kései, századeleji modelljét szemlélhetjük a dél-gömöri káposzta-, mák- és dinnyetermelésben. Igazán nem nagyban termeltek, de a közeli iparvidék biztos felvevő piacára számíthattak. A paraszti szarvasmarhatenyésztés nagy hagyományai ellenére korszakunkban nem emelkedett korszerű színvonalra, sőt bizonyos hanyatlása volt tapasztalható a legelők és ugarok fogyása miatt. A dél-gömöri nagybani sertéstenyésztés is összefügghet a városi-ipari szükséglettel. Ellenben a Rozsnyó környéki, magasabban fekvő hegyi-erdei legelőkön extenzív juhtartó pásztorkodás folyt, mely, - akár a barkósági – sok vonásában a kárpáti és az alföldi pásztorkultúra között képezett átmenetet. Igaz, hogy 1848 előtt a nagy kiterjedésű Gömör és Kishont vármegyében mindössze tizenhárom város volt, de azok a nyugati és déli területen, részben magyar vidéken, részben a nyelvhatáron tömörültek, és a környezethez képest sűrűbb hálózatot alkottak. Kiemelkedik közülük Rimaszombat „nevezetes szabadalmas mezőváros” (Fényes Elek). Sokféle kézművesiparával (bútorasztalosság, ruházati ipar, fazekasság), nagy múltú kereskedelmi kapcsolataival, forgalmas vásáraival a Gömöri-medence és déli szomszédsága legfontosabb ellátója és egyik ízlésformálója. Külön csoportot képeznek a táj keleti és északi részén a bánya- és vasipari városkák, melyek közt csak a ruházati és bútoriparáért szintén említendő Rozsnyónak van e korban számottevő magyar lakossága. A nagyobb városi múlt és tekintély jelzője, hogy a dualizmus kori igazgatásrendezések ellenére öt gömöri helység meg tudta tartani a rendezett tanács rangját (Rimaszombat, Rozsnyó, Dobsina, Jolsva, Nagyrőce), annak ellenére, hogy lélekszámuk még 1910-ben is meglehetősen alacsony maradt (a legtöbb a magyar Rimaszombaté: 6912, a legkevesebb a szlovák Nagyrőcéé, mindössze 1925). A teljesen magyarlakta, kisebb, agrárjellegű mezővárosok, Krasznahorkaváralja, Pelsőc, Sajógömör, Rimaszécs, Putnok községek lettek. Egyedül Tornaalja, a forgalmas útelágazásnál fekvő falu fejlődött nagyobb ütemben, a század elején jelentősége már meghaladta az imént fölsorolt volt mezővárosokét.
Különösen jellemző Gömör lakosságának életmódjára a már említett háziiparok és kézműves mesterségek virágzása. A mintegy harminc magyar és szlovák falura kiterjedő fazekasmesterség Magyarország legnagyobb tűzállóedény-készítő központja volt. Túlnyomó részük mázatlan, egyszerű díszítésű edényeket készített, de szakosodtak is, pl. pipagyártásra. Hatalmas vásárló körzetük magába foglalta szinte az egész Felső-Magyarországot, sőt eljutottak Dél-Lengyelországba és Csehországba is, másfelől az Alföld északi, északkeleti, keleti vidékének voltak a rendszeres ellátói. A háziipar másik nagy területe korszakunkban a famunka volt, melynek számos ágazatát kisebb részben a magyarok, inkább a medence északi, erdősebb tájain lakó szlovákok éltették (különféle mezőgazdasági faeszközök, orsó, guzsaly, ácsolt láda, kosár, szövőszékborda stb.). Néhány település áruszállító és viszonteladó távolsági fuvarozásra szakosodott, és számos más, eddig nem említette árucikket (vasárut, gyümölcsöt, textilt, csipkét stb.) továbbított. Ez a tevékenység is lehetett vagyonképző erő.
Komoróczy Miklós századeleji népjellemzésében sajátosan keveredik az általános nemzetkarakterológia a helyi sajátosságok keresésével. A gömöri magyart család- és vendégszeretőnek, szorgalmasnak, kedélyesnek, józannak mondja. Idegennel, „kaputos emberrel” szemben azonban bizalmatlan, gyanakszik, „…noha maradinak, teljesen zárkózottnak és a modernebb dolgokkal szemben ridegen ellentállónak éppen nem mondható, különösen, ha sikerül arról meggyőzni, hogy ez vagy az csak hasznára szolgál. E tekintetben a sajóvölgyi reformátusok és evangélikusok első helyen állnak” – írja az öntudatos katolikus szerző. Utána ugyan magyarázza, hogy kedvelt barkói és palócai csak „a maradiság látszatát keltik”, valójában náluk ez ravasz alakoskodás. Függetlenül a rokonszenvtől és a szubjektív érzésektől, mivel a Sajó völgyén bonyolódott Gömör és a déli területek forgalmának nagy része, nem meglepő az itt lakók nyitottabb beállítottsága. [...]

2

Martin György: Keleti palócok és matyók

A Heves, Borsod és a régi Gömör megye területén élő ún. keleti palócok, valamint az alföldi magyarság felé átmenetet jelentő dél-borsodi matyók tánckultúrájának kutatása sem kielégítő még, s meglehetősen hiányos képünk van az általános tánctípusok helyi változásáról is.
A hevesi és borsodi ún. Barkó-vidék jellegzetes verbunktípusa a vasvári. A hangszeres verbunkzenére járt tánc az északkeleti Felvidék verbunkjaihoz képest is egyszerű, a csapásoló motívumok ritkák. A páros vasvárit a csárdás helyi formájától csupán jellegzetes zenéje különbözteti meg. A páros változatokat vagy összefogódzás nélkül járják, vagy csak kézfogással, a frissben már a csárdás szokásos váll- és derékfogását is alkalmazzák. A tánc elnevezése egyesek szerint a Gömör megyei Vasvár községről vagy Vasvári Pál nevéről nyerte eredetét, aki a szabadságharc idején ezen a területen végezte a honvédség megszervezését. A dél-borsodi matyók szóló férfitánca a felső-Tisza-vidéki csapásoló verbunkhoz áll közel.A vidék csárdása fenthangsúlyos, motívumkincse egyszerű. A terület nyugati részén, Heves megyében már a nyugati dialektusterületre jellemző átmeneti formákkal találkozunk, melyekben a lippentős-mártogatós motívum is szerepel. A matyók e motívumfajta félfordulós változatát kiskaritó, nagykaritó néven ismerik. A hevesi palócok a lassút gyalogosnak, a frisset sergésnek nevezik.A keleti palócok és matyók táncéletében a leánykörtáncoknak – szemben az Alföld tánckultúrájával – lényeges szerepük volt. E területről egyszerű, lassú és gyors részre tagolódó (csárdás és sergés) karikázókat ismerünk.A nyugati dialektus északi felére jellemző gyertyástánc-divat itt még megtalálható, {6-427.} vagyis ez a vidék e táncfajta elterjedésének legkeletibb területe. A Heves megyei Nagyrédén a keleti osztótáncokkal kapcsolódó sajátos formája él.A keleti palóc táncdialektus fokozatosan olvad át a nyugati palóc területbe. Két jellemző jegy alapján húzhatunk köztük hozzávetőleges választóvonalat: az egyik a friss csárdás fent- vagy lenthangsúlya, a másik pedig a lakodalmi gyertyás tánc megléte, illetve hiánya. Ehhez kapcsolódik még a verbunk fokozatos elszegényedése, elszürkülése nyugati irányban, valamint az ugrós típus mars változatának (pajtástánc) megjelenése.Az eszközös pásztortáncok a Felföld itt tárgyalt részén is jellemzők voltak, bár a nagyállattartó kultúra kisebb jelentősége miatt nem oly gyakoriak, mint az északkeleti Alföldön. A jellegzetes felföldi kanásztáncdallamokhoz a parasztság tudatában itt is a kondástánc fűződik, melyet balaskával jártak. Igen becses adat a Borsod megyei Szentistvánról az a harmincas évekből származó táncleírás, mely szerint a földre tett kalap jelképezte nyájért folyik a játékos, viadalszerű botolás. A felső-Tisza-vidéki pásztorok és cigányok körében is gyakori ez a táncforma.A pásztortáncok lekopott formái közül főként a seprűtánc tanúskodik a pásztortáncok hajdani jelentőségéről.

3

Irodalom

  • B. Kovács István: Baracai népköltészet Tóth Balázsné Csák Margit előadásában. Új Magyar Népköltési gyűjtemény 25. Budapest-Pozsony, 1994.
  • B. Kovács István: Gömör táji tagozódása. In: A gömöri magyarság néprajza. (szerk.: Ujváry Zoltán). Debrecen, 2001.
  • B. Kovács István: Malac Julcsa. Gömöri népmesék. Pozsony, 1990.
  • B. Kovács István (szerk.): Hervadatlan rózsagyökér. Gömör-Kishont magyar népköltészete I. Dunaszerdahely, 1998.
  • Dám László: A gömöri magyarság népi építkezése. In: A gömöri magyarság néprajza. (szerk.: Ujváry Zoltán). Debrecen, 2001.
  • Dám László – D. Rácz Magdolna: Lakóházak Dél-Gömörben. Gömör néprajza 7. Kossuth Lajos Tudományegyetem, Néprajzi tanszék, Debrecen, 1986.
  • Ila Bálint: Gömör megye. A települések története 1773-ig. 2-4. Budapest, 1944-1969.
  • Keményfi Róbert: Gömör megye etnikai rajza. In: A gömöri magyarság néprajza. (szerk.: Ujváry Zoltán). Debrecen, 2001.
  • Keményfi Róbert: A történeti gömös és Kishont vármegye etnikai rajza. A vegyes etnicitás és az etnikai határ kérdése. Debrecen, 1998.
  • Kiss Antal: Néprajzi viszonyok. In: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírása. (szerk. Hunfalvy János.) Pest, 1867. 87-104. oldal
  • Komoróczy Miklós: Gömör-Kishont vármegye népe. In: Gömör-Kishont vármegye. (szerk. Borovszky Samu.) Budapest, é. n. 164-204. oldal
  • Kotics József: Népi méhészkedés Gömörben. Gömör néprajza. 18. Debrecen, 1988.
  • L. Juhász Ilona: Temetkezési szokások és a temetőkultúra változása a 20. században. Rudna I. Komárom – Dunaszerdahely, 2002.
  • Márkus Mihály: Jolsvai kolomposok. In: Emlékköny Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. (szerk.: Gunda Béla.) Budapest, 1943.
  • Novák László: Gömör településnéprajza. In: A gömöri magyarság néprajza. (szerk.: Ujváry Zoltán.) Debrecen, 1901.
  • Paládi-Kovács Attila: Cseregyermekek. Népi kapcsolatok és nyelvtanulás a régi Gömörben. In: Botík, Ján – Méry Margit (szerk.): A csehszlovákiai magyar nemzetiség néprajzi kutatása. Bratislava, 1981. 63-72. oldal
  • Paládi-Kovács Attila: A gömöri magyar pásztorkodás. Ethnographia LXXXVIII. 1977. 392-411. oldal
  • Paládi-Kovács Attila: Gömöri magyar vándorárusok az Alföldön. Ethnographia. LXXVII. (1966.) 295-296. oldal
  • Paládi-Kovács Attila: Régi bányászélet Gömörben. Ethnographia XCVI. (1985.) 297-323. oldal
  • Paládi- Kovács Attila: Tájak, népcsoportok és gazdasági szakosodás Gömörben. In: A gömöri magyarság néprajza. (szerk.: Ujváry Zoltán.) Debrecen, 2001.
  • Pintér István: Dél-Gömör településnéprajza. Gömör néprajza 2. Debrecen, 1986.
  • Szalay Emőke – Ujváry Zoltán: Két fazekas falu Gömörben. Studia Folkloristica et Ethnographica 7. Debrecen, 1984.
  • Takács András – Fügedi János: Gömöri népi táncok. Pozsony, 1992.
  • Ujváry Zoltán. Adomák Gömörből. Gömör néprajza 13. Debrecen, 1988.
  • Ujváry Zoltán: Fejezetek Gömör folklórjához. Gömör néprajza 5. Debrecen, 1986.
  • Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok. Miskolc, 2002.
  • Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák. Miskolc, 1977.
  • Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák. Miskolc, 1977.
  • Ujváry Zoltán: Huncut adomák Gömörből. Ethnica. Debrecen, 1995.
  • Ujváry Zoltán. Mátyás király Gömörben. Gömör néprajza. 23. Debrecen, 1990.
  • Ujváry Zoltán: A migráció és kolonizáció szerepe Gömör népi kultúrájában. In: A csehszlovákiai magyar nemzetiség néprajzi kutatása. (szerk. Botík, Ján és Méry Margit.) Bratislava, 1981. 54-62. oldal
  • Ujváry Zoltán: Népi táplálkozás három gömöri völgyben. Gömör néprajza 39. 1991.
  • Ujváry Zoltán: „Szállj el, fecskemadár!” Gömöri népdalok és népballadák. Budapest, 1980.
  • Ujváry Zoltán (szerk.): A gömöri magyarság néprajza. Debrecen, 2001.
  • Varsányi Ildikó: Gömöri népzene. Népzenei füzetek [magnetofon-kazettával]. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1994.
  • Zsúpos Zoltán: Dél-Gömör gyűjtögető gazdálkodása. Gömör néprajza 10. 1987.

Hanglemezek:
  • Magyar Népzenei Antológia, Digitális összkiadás. MTA. Bölcsészettudományi Kutatóközpont – FolkEurópa Kiadó. 2012. – 1. Tánczene, 3. Dunántúl.
 

4

Filmek MTA BTK ZTI - Filmtár
  • Barka; Várhosszúrét; Kiskovácsvágása, Kecső; Szádvárborsa – Borzova/ Bôrka; Krásnohorská Dlhá Lúka; Kováčová, Kečovo; Silická Brezová, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1977. (lassú csárdás; friss csárdás; vasvári; vasvári verbunk; karikázó; körcsárdás; rezgő; női sortánc; dongó játék; botos pásztortánc) Ft.969.
  • Berzétekőrös/Kruzná, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1967. (pásztorbotoló; csárdás; friss csárdás; karikázó; karéj; karéjba; rátós tánc; köcsögös; férfi szóló) Ft.710.
  • Feled – Bartha puszta/Jesenské, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1990. (Cigányprímás hangszerjátékáról készült felvétel) Ft.1389.
  • Felsőrás, Medveshidegkút, Felsővály/Rašice; Studená, Vyšné Valice, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1990. (lassú csárdás; gyors csárdás; friss csárdás; botoló; juhászverbunk; zenekar játéka; körtánc; palotás; lassú vasvári; vasvári frisse) Ft.1367.
  • Felsőrás – Laczkó tanya/ Rašice, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1991. (pásztorbotoló; gömöri juhász csárdás tánc; magyar csárdás; csárdás rási módra; körcsárdás; vasvári és frisse; juhásztánc; lassú csárdás; friss csárdás) Ft.1402.
  • Felsővály, Felsőrás, Medveshidegkút/ Vyšné Valice; Rašice; Studená, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1990. (lassú csárdás; gyors csárdás; friss csárdás; botoló; juhászverbunk; zenekar játéka; körtánc; palotás; lassú vasvári; vasvári frisse) Ft.1367.
  • Kecső; Izsa; Vámosbalog, Komárom, Sajótiba/ Kečovo; Iža; Veľký Blh, Komárno, Tiba, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont, Komárom vm.) 1962; 1957; 1961, 1957.  (vasvári verbunk; botos tánc; páros vasvári; csárdás; varrottas; körtánc; verbunk, páros cigánytánc; férfi cigánytánc; női cigánytánc) Ft.811.
  • Kecső; Szádvárborsa – Borzova; Barka; Várhosszúrét; Kiskovácsvágása/ Kečovo; Silická Brezová; Bôrka; Krásnohorská Dlhá Lúka; Kováčová, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1977. (lassú csárdás; friss csárdás; vasvári; vasvári verbunk; karikázó; körcsárdás; rezgő; női sortánc; dongó játék; botos pásztortánc) Ft.969.
  • Kiskovácsvágása, Kecső; Szádvárborsa – Borzova; Barka; Várhosszúrét/Kováčová, Kečovo; Silická Brezová; Bôrka; Krásnohorská Dlhá Lúka,  Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1977. (lassú csárdás; friss csárdás; vasvári; vasvári verbunk; karikázó; körcsárdás; rezgő; női sortánc; dongó játék; botos pásztortánc) Ft.969.
  • Osgyán/ Ožďany, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1989. (cigányzenekar hangszerjátékáról készült felvétel) Ft.1377.
  • Sajótiba; Kecső; Izsa; Vámosbalog, Komárom/ Tiba; Kečovo; Iža; Veľký Blh, Komárno, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont, Komárom vm.) 1957; 1962; 1957; 1961  (páros cigánytánc; férfi cigánytánc; női cigánytánc; vasvári verbunk; botos tánc; páros vasvári; csárdás; varrottas; körtánc; verbunk) Ft.811.
  • Szádvárborsa-Borzova/Silická Brezová, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1968. (botos tánc; csárdás; körcsárdás; vasvári verbunk) Ft.631.
  • Szádvárborsa-Borzova, Szilice/Silická Brezová, Silica, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1973. (csárdás; zenekar játéka; karikázó; lassú csárdás; vasvári verbunk; friss csárdás; tréfás verbuválás; botos tánc) Ft.828.
  • Szádvárborsa – Borzova; Szilice/ Silická Brezová, Silica, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1973. (vasvári verbunk; körcsárdás; csárdás; pásztortánc) Ft.834.
  • Szádvárborsa – Borzova; Barka; Várhosszúrét; Kiskovácsvágása, Kecső/ Silická Brezová; Bôrka; Krásnohorská Dlhá Lúka; Kováčová, Kečovo, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1977. (lassú csárdás; friss csárdás; vasvári; vasvári verbunk; karikázó; körcsárdás; rezgő; női sortánc; dongó játék; botos pásztortánc) Ft.969.
  • Szilice/Silica, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1968. (vasvári verbunk; csárdás; körcsárdás; verbunk; lassú csárdás) Ft.632.
  • Szilice/Silica, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1969. (pásztortánc; labirintustánc; lassú csárdás; friss csárdás; körcsárdás) Ft.706.
  • Szilice, Szádvárborsa-Borzova/Silica, Silická Brezová, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1973. (csárdás; zenekar játéka; karikázó; lassú csárdás; vasvári verbunk; friss csárdás; tréfás verbuválás; botos tánc) Ft.828.
  • Szilice, Szádvárborsa – Borzova; / Silica, Silická Brezová, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1973. (vasvári verbunk; körcsárdás; csárdás; pásztortánc) Ft.834.
  • Szilice/Silica, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1981. (tréfás lakodalmi verbunk; csárdás; vasvári páros; karikázó; karéj; vasvári verbunk) Ft.1332.
  • Vámosbalog, Komárom, Sajótiba; Kecső; Izsa/ Veľký Blh, Komárno, Tiba, Kecovo, Iza, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont, Komárom vm.) 1957; 1961, 1957; 1962. (vasvári verbunk; botos tánc; páros vasvári; csárdás; varrottas; körtánc; verbunk, páros cigánytánc; férfi cigánytánc; női cigánytánc) Ft.811.
  • Várhosszúrét; Kiskovácsvágása, Kecső; Szádvárborsa – Borzova; Barka/Krásnohorská Dlhá Lúka; Kováčová, Kečovo; Silická Brezová; Bôrka,  Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1977. (lassú csárdás; friss csárdás; vasvári; vasvári verbunk; karikázó; körcsárdás; rezgő; női sortánc; dongó játék; botos pásztortánc) Ft.969.

YouTube filmek
  • Szádvárborsa-Borzova Ft.828.15 – Botostánc 
  • Szilice Ft.632.7 – Körcsárdás 
  • Szilice Ft.1332.2 – Csárdás 
  • Szilice Ft.1332.10 – Vasvári verbunk 


Filep Antal: Karancsalja
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Karancsalja: a Karancs-hegységet körülvevő településcsoport Salgótarján nyugati szomszédságában, Nógrád megye területén. Lakossága túlnyomórészt római katolikus magyar. Archaikus paraszti kultúrájú falvai a 20. sz.-ban a bányászat és a nagyipar szomszédos üzemhelyeihez kapcsolódtak. Színes népviseletéről nevezetes községei Karancskeszi, Karancsság. Népét általában palócnak tartják.

Irodalom

  • Pápai Károly: A Karancs és a karancsalji palócok. Földrajzi Közlemények XIX. 1891. 217-248. oldal

Filep Antal: Medvesalja
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Medvesalja: a Medves-hegység mellett fekvő településcsoport Salgótarján és Fülek keleti szomszédságában, Nógrád megye és az egykori Gömör megye területén, a Zagyva forrásvidékén és mellékpatakjainak mentén. Lakossága római katolikus magyar. Archaikus kultúrájú, hagyományőrző népe az utóbbi évtizedekben növekvő arányban kapcsolódott be a környék szénbányáinak munkájába, vagy keresett munkaalkalmat a szomszédos nagyipari üzemekben. Noha a kétlakiság, az ingázás általánosan jellemzővé vált, a legutóbbi időkig a hagyományos életmód és kultúra külső jegyei, mint pl. viselet eleven maradt. Nevezetes községei: Ajnácskő.

Irodalom

  • Benkő Éva: Nagycsalád a Medvesalján. In: Gömör néprajza. 4. Debrecen, 1986.
  • Bődi Erzsébet: A medvesalji falvak táplálkozása. In: Gömör néprajza 1. (szerk.: Ujváry Zoltán) 1985.
  • Dám László – D. Rácz Magdolna: Adatok Medvesalja építkezés- és lakáskultúrájához. In: Gömör néprajza 1. (szerk.: Ujváry zoltán) 1985.
  • Kotics József: Kalendáris szokások Medvesalján.  Gömör néprajza 3.  Debrecen, 1986.
  • Paládi-Kovács Attila: Medvesalja földje és népe. Agria XXXIII. (1997.) 391-412. oldal

Filep Antal: Mátraalja
(in: Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Mátraalja: kistáj, amelynek két értelmezése él. Tágabb felfogás szerint a Mátra hegység teljes környezetét, az alföldiessé simuló dombvidéket is jelöli. Így beletartozik Gyöngyös város és a szomszédos borkészítő és gyümölcstermesztő terület. A szűkebb, a népi szóhasználatban is élő ~ a Mátra hegységnek csak az északi előterét jelöli a Zagyva és a Tarna völgyei között. A hajdani uradalmi központból a vidék legfontosabb üdülőhelyévé vált Parád község a centruma. A lakossága néhány kisebb, 18. században telepített szlovák szórványtól eltekintve magyar. A ~-ról a legkorábbi néprajzi és történeti munkák is mint palóc területről emlékeznek meg. Népi kultúrája néhány központi községében (pl. Bodony) jellegzetes, archaikus vonásokat őrzött meg (építkezés, viselet, családszervezet). Mind a történetét, mind a népi kultúráját két nagy múltú vásárváros, Gyöngyös és Eger, a vidék régi közigazgatási, egyházi és vásáros központjai befolyásolták.

Irodalom

  • Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján. Az Egri Múzeum Évkönyve XVI-XVII. Eger, 1980. 217-243. oldal
  • Bakó Ferenc: Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén. Budapest, 1978.
  • Benkóczy Emil: Az egervidéki nép. Ethnographia XX. 1909. 233-237. oldal
  • Benkóczy Emil: Az egri fiatalság. Ethnographia 1909. 104-106. oldal
  • Benkóczyné Révész Ágnes: Adatok a régi gyöngyösi cserépedények kérdéséhez. Néprajzi Értesítő 1939. 275-282. oldal
  • Bodnár László: A társadalmi tényezők szerepe a mátraaljai történelmi borvidék kialakulásában. Agrártörténeti Szemle 1980. 434-462. oldal
  • Csiffáry Gergely: Az egri szűrszabó iparról. In: Mezővárosi kultúra Heves megyében. (szerk.: Petercsák Tivadar.) Budapest-Eger, 1985. 64-70. oldal
  • Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok-piacok néprajza. Az Egri Múzeum Évkönyve XI- XII. Eger, 1974. 287-308. oldal
  • Dankó Imre: A hevesi mezővárosok vásárai. In: Mezővárosi kultúra Heves megyében. (szerk.: Petercsák Tivadar.) Budapest-Eger, 1985. 15-37. oldal
  • Dobrossy István: Mátraderecske és a palócság. Mátraderecske. Néprajzi tanulmányok. (szerk.: Bakó Ferenc) Eger, 1978. 131-136. oldal
  • Flórián Márta: Szűcsmunkák és szűcsök Gyöngyösön. In: Tanulmányok Gyöngyösről. (szerk.: Havassy Péter és Kecskés Péter.) Gyöngyös, 1984. 371-400. oldal
  • Kecskés Péter: Gyöngyös és a Mátraalja szőlőművelésének észak-magyarországi összefüggéseihez. In: Tanulmányok Gyöngyösről. (szerk.: Havassy péter és Kecskés Péter.) Gyöngyös, 1984. 401-455. oldal
  • Kecskés Péter: Szőlőtermesztés a Mátraalján. Ethnographia LXXVII. (1966.) 495-516. oldal
  • Löfler Erzsébet: Az egri kádárcéh. In: Mezővárosi kultúra Heves megyében. (szerk.: Petercsák Tivadar.) Budapest-Eger, 1985. 71-74. oldal
  • Manga János: A hasznosi tömegpszichózis. (A búcsújáróhelyek és a „hasznosi csoda” összefüggései.) Ethnographia 1962. 353-388. oldal
  • Mártonffy Károly: Az egri nép jelleme, szokásai. In: Kubinyi Ferenc – Vahot Imre: Magyarország és Erdély képekben IV. Pest, 1954. 77-84. oldal
  • Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. A mátraalji palóc asszonyok élete a múlt század második felében. Budapest, 1981.
  • Paládi-Kovács Attila: Farsangi „remélés” Eger vidékén. Ethnographia LXXIX. (1968.) 241-252. oldal
  • Petercsák Tivadar (szerk.): Mezővárosi kultúra Heves megyében. Budapest-Eger, 1985.
  • Sebők László: Gyöngyös és vidéke története. Gyöngyös, 1880.
  • Soós Imre: Heves megye benépesülése a török hódoltság után. Heves megyei füzetek 3. Eger, 1955.
  • Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig. Eger, 1975.

 

1

Kósa László: Barkók
(in: Kósa László–Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Barkók: néprajzi csoport, Borsod, Nógrád, Gömör és Heves megye határvidékén. A Sajótól délnyugatra a Zagyva forrásvidékéig a Rima, a Hangony és a Hódos patakok mentén, illetve ezek közvetlen környékén fekvő mintegy ötven falu népe. A ~ nevének eredete ismeretlen. Az írásos források a múlt század elején kezdték használni. Olykor gúnynévként is szerepelt, de inkább megkülönböztető név a gömöri-borsodi, részben eredetileg református kisnemes, ill. a katolikus, eredetileg jobbágyparaszt magyarok között, s egyben kulturális különbségek kifejezője. A ~-at a magyar néprajztudomány gyakorta a palócokkal együtt, vagy azok egyik ágaként tárgyalta. A ~-lakta vidék a honfoglalás óta folyamatosan magyar népességű terület. A falvak többsége irtáseredetű. A lombos erdőktől elhódított gyengébb minőségű szántókon az önellátást sem mindig biztosító földművelés alakult ki. A legutóbbi időkig az erdei legelőket hasznosító állattartás jelentette a vidék legértékesebb gazdasági ágazatát (sertés, juh, szarvasmarha). A városoktól távol eső, elzárt völgyekben fekvő barkó falvak a 20. sz.-ig archaikus népi kultúrát őriztek meg. A vidék központja a rövid városi múltra visszatekintő Ózd. Nevezetes falvai: Domaháza, Hangony, Csokvaomány, Csernely, Szentsimon.

Marin György: Keleti palócok és matyók

A Heves, Borsod és a régi Gömör megye területén élő ún. keleti palócok, valamint az alföldi magyarság felé átmenetet jelentő dél-borsodi matyók tánckultúrájának kutatása sem kielégítő még, s meglehetősen hiányos képünk van az általános tánctípusok helyi változásáról is.
A hevesi és borsodi ún. Barkó-vidék jellegzetes verbunktípusa a vasvári. A hangszeres verbunkzenére járt tánc az északkeleti Felvidék verbunkjaihoz képest is egyszerű, a csapásoló motívumok ritkák. A páros vasvárit a csárdás helyi formájától csupán jellegzetes zenéje különbözteti meg. A páros változatokat vagy összefogódzás nélkül járják, vagy csak kézfogással, a frissben már a csárdás szokásos váll- és derékfogását is alkalmazzák. A tánc elnevezése egyesek szerint a Gömör megyei Vasvár községről vagy Vasvári Pál nevéről nyerte eredetét, aki a szabadságharc idején ezen a területen végezte a honvédség megszervezését. A dél-borsodi matyók szóló férfitánca a felső-Tisza-vidéki csapásoló verbunkhoz áll közel.A vidék csárdása fenthangsúlyos, motívumkincse egyszerű. A terület nyugati részén, Heves megyében már a nyugati dialektusterületre jellemző átmeneti formákkal találkozunk, melyekben a lippentős-mártogatós motívum is szerepel. A matyók e motívumfajta félfordulós változatát kiskaritó, nagykaritó néven ismerik. A hevesi palócok a lassút gyalogosnak, a frisset sergésnek nevezik.A keleti palócok és matyók táncéletében a leánykörtáncoknak – szemben az Alföld tánckultúrájával – lényeges szerepük volt. E területről egyszerű, lassú és gyors részre tagolódó (csárdás és sergés) karikázókat ismerünk.A nyugati dialektus északi felére jellemző gyertyástánc-divat itt még megtalálható, {6-427.} vagyis ez a vidék e táncfajta elterjedésének legkeletibb területe. A Heves megyei Nagyrédén a keleti osztótáncokkal kapcsolódó sajátos formája él.A keleti palóc táncdialektus fokozatosan olvad át a nyugati palóc területbe. Két jellemző jegy alapján húzhatunk köztük hozzávetőleges választóvonalat: az egyik a friss csárdás fent- vagy lenthangsúlya, a másik pedig a lakodalmi gyertyás tánc megléte, illetve hiánya. Ehhez kapcsolódik még a verbunk fokozatos elszegényedése, elszürkülése nyugati irányban, valamint az ugrós típus mars változatának (pajtástánc) megjelenése.Az eszközös pásztortáncok a Felföld itt tárgyalt részén is jellemzők voltak, bár a nagyállattartó kultúra kisebb jelentősége miatt nem oly gyakoriak, mint az északkeleti Alföldön. A jellegzetes felföldi kanásztáncdallamokhoz a parasztság tudatában itt is a kondástánc fűződik, melyet balaskával jártak. Igen becses adat a Borsod megyei Szentistvánról az a harmincas évekből származó táncleírás, mely szerint a földre tett kalap jelképezte nyájért folyik a játékos, viadalszerű botolás. A felső-Tisza-vidéki pásztorok és cigányok körében is gyakori ez a táncforma.A pásztortáncok lekopott formái közül főként a seprűtánc tanúskodik a pásztortáncok hajdani jelentőségéről.

2

Irodalom

  • Fügedi Márta: A barkó rókaprémes mente viseletéhez. A Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. Miskolc, 1991. 280-284. oldal
  • Lajos Árpád: A domaházi ivó Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960) 
  • Paládi-Kovács Attila: A barkó etnikai csoport. Műveltség és Hagyomány X. 1968. 175-218. oldal
  • Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe. Miskolc, 1982.
Hanglemezek:
  • Magyar Népzenei Antológia, Digitális összkiadás. MTA. Bölcsészettudományi Kutatóközpont – FolkEurópa Kiadó. 2012. – 1. Tánczene, 2. Felföld.

3

Filmek MTA BTK ZTI - Filmtár
  • Ajnácskő, Tajti; Fülekpüspöki/Hajnáčka, Tachty; Biskupice, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont, Nógrád vm.) 1974. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; verbunk; vasvári; csárdás; menyasszonytánc) Ft.870.
  • Almágy; Gömörpéterfala; Détér/Gemerský Jablonec; Petrovce; Gemerské Dechtáre, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1975. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; vasvári verbunk; Ritka búza) Ft.889.
  • Almágy/ Gemerský Jablonec, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1974. (karéjozás; karajtánc; karikázó; vasvári; csárdás; juhásztánc; Hej pendi, pendi; Hol jársz; Hej szénája; kendős tánc) Ft.858.
  • Almágy; Jeszte; Gömörpéterfala, Medveshidegkút/Gemerský Jablonec; Jestice; Petrovce, Studená, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1985. (karaj; karéj; sergő; sergés; ugrós; karikázó; gyors csárdás; lassú csárdás; friss csárdás; böjti leányjáték; vasvári) Ft.1207.
  • Almágy; Gesztete, Medveshidegkút/ Gemerský Jablonec; Hostice, Studená, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1986. (Luca köszöntő; friss csárdás; kiolvasó; polgári társastánc; karikázó; csárdás; gyermekjáték; vasvári verbunk; páros vasvári) Ft.1229.
  • Csernely (Borsod vm.) 1953. (vasvári, csárdás) Ft.735.
  • Détér/ Gemerské Dechtáre, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1974. (vasvári verbunk; karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; csárdás; vasvári; gólyatánc) Ft.871.
  • Dobfenek; Gesztete; Vecseklő/ Dubno; Hostice; Večelkov, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1974. (karikázó; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; vasvári; gólyatánc; Ritka búza) Ft.872.
  • Domaháza (Borsod vm.) 1960. (karéjozó; Járom az Úr várát; Iborkáné; söprűtánc; vasvári; Angyal Bandi; páros vasvári; csárdás) Ft.460.
  • Domaháza (Borsod vm.) 1976. (vasvári; csárdás; karéjozó; karikázó) Ft.930.
  • Gesztete; Vecseklő, Dobfenek/Hostice; Večelkov, Dubno, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1974. (karikázó; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; vasvári; gólyatánc; Ritka búza) Ft.872.
  • Gesztete, Medveshidegkút; Almágy/ Hostice, Studená; Gemerský Jablonec, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1986. (Luca köszöntő; friss csárdás; kiolvasó; polgári társastánc; karikázó; csárdás; gyermekjáték; vasvári verbunk; páros vasvári) Ft.1229.
  • Gömörpéterfala, Jeszte/Petrovce, Jestice,Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1974. (vasvári; karéj; karikázó; csárdás) Ft.859.
  • Gömörpéterfala, Medveshidegkút; Almágy; Jeszte/Petrovce, Studená; Gemerský Jablonec; Jestice, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1985. (karaj; karéj; sergő; sergés; ugrós; karikázó; gyors csárdás; lassú csárdás; friss csárdás; böjti leányjáték; vasvári) Ft.1207.
  • Jeszte; Gömörpéterfala/ Jestice; Petrovce, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1974. (vasvári; karéj; karikázó; csárdás) Ft.859.
  • Jeszte; Gömörpéterfala, Medveshidegkút; Almágy/Jestice; Petrovce, Studená; Gemerský Jablonec, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1985. (karaj; karéj; sergő; sergés; ugrós; karikázó; gyors csárdás; lassú csárdás; friss csárdás; böjti leányjáték; vasvári) Ft.1207.
  • Medveshidegkút/ Studená, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1974. (karéjozó; karikázó; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; Fehér liliomszál; kapuzó játék; sótörés) Ft.860.
  • Medveshidegkút; Almágy; Jeszte; Gömörpéterfala/ Studená; Gemerský Jablonec; Jestice; Petrovce, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1985. (karaj; karéj; sergő; sergés; ugrós; karikázó; gyors csárdás; lassú csárdás; friss csárdás; böjti leányjáték; vasvári) Ft.1207.
  • Medveshidegkút; Almágy; Gesztete/ Studená; Gemerský Jablonec; Hostice, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1986. (Luca köszöntő; friss csárdás; kiolvasó; polgári társastánc; karikázó; csárdás; gyermekjáték; vasvári verbunk; páros vasvári) Ft.1229.
  • Medveshidegkút, Felsővály; Felsőrás/ Studená, Vyšné Valice; Rašice, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1990. (lassú csárdás; gyors csárdás; friss csárdás; botoló; juhászverbunk; zenekar játéka; körtánc; palotás; lassú vasvári; vasvári frisse) Ft.1367.
  • Medveshidegkút/ Studená, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1990. (hangszerjáték) Ft.1390.
  • Ózd (Borsod vm.) 1952. (vasvári verbunk; racozás fogás; pórumozás; fogócska; Dombon törik a diót; Egyelőre, kétkettőre; régi kocsmai karikázás) Ft.436.
  • Ózd-Bánszállásbánya (Borsod vm.) 1953. (vasvári; medvetáncoltatás) Ft.192.
  • Tajti; Fülekpüspöki; Ajnácskő/ Tachty; Biskupice; Hajnáčka, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont, Nógrád vm.) 1974. (karikázó; lassú csárdás; friss csárdás; verbunk; vasvári; csárdás; menyasszonytánc) Ft.870.
  • Vecseklő, Dobfenek; Gesztete/ Večelkov, Dubno; Hostice, Szlovákia (Gömör és Kis-Hont vm.) 1974. (karikázó; csárdás; friss csárdás; lassú csárdás; vasvári; gólyatánc; Ritka búza) Ft.872.

YouTube filmek
  • Domaháza Ft.929.36. – Sürgés (karikázó) 
  • Domaháza Ft.929.37 – Vasvári 
  • Domaháza Ft.929.38 – Csárdás 
  • Domaháza Ft.930.1 – Vasvári 
  • Domaháza Ft.930.3 – Csárdás 






 

Megosztás